Bédekker nélkül a Szentföldre, 1916-1918

Korábbi posztjainkban már írtunk az első világháborúban Palesztinában szolgáltosztrák-magyar tüzérekről. Most egy újonnan talált fotóalbum apropóján azokróla német fegyvertársaikról is szólnánk, akik honfitársainkhoz képest jóvalnagyobb számban voltak jelen a palesztin fronton. A Szuez-csatornameghódítására igyekvő török szövetségesek kérésére 1916 tavaszán nagy számbanérkeztek német egységek Palesztinába, köztük egy repülős osztag, többtüzérüteg, gépfegyveres és aknavető század, rádiós és légelhárító szakasz, kéttábori kórház és számos motorizált egység. Ez utóbbiakegyikében, a Kraftwagen-Park 505 – röviden KP 505 – nevű autóscsapatban szolgált az a németkatona, akinek fotóalbumára nemrég bukkantunk egy internetes oldalon.

Konstantinápolybólaz út a sínai frontig – egész pontosan Gázáig, ahol a német csapatok a törökhadsereg parancsnoksága alá kerültek – két hétig tartott. A vonatutat többször ismeg kellett szakítaniuk, mivel a Taurusz és az Amanusz hegységeken átvágóalagutak ekkor még nem voltak kész. A sors iróniája, hogy ezeket majdcsak az 1918. október végi fegyverszünettel egy időben fogják az építők átadni…Az első átszállási és átrakodási pont Bozanti (mai nevén Pozantı) volt a Taurusz hegység északi lábánál, ahova a csapatok három napos vonatút után érkeztek meg Konstantinápolyból. A muníció, a csomagok, a felszerelés és - tüzéregységek esetén - a lövegek teherautókra kerültek, a legénység pedig gyalogosan vágott neki a Taurusz hegység 1500 méter magas hágóinak.



Pár nap múlva, immár a Taurusz déli lejtőinél, ismét vonatra szálltak, majd az Amanusz hegységnél következett az újabb átrakodás és az újabb gyalogos menetelés a hegyeken át. Az út fennmaradó részét Szíria tartományban – a mai Szíria, Libanon és Palesztina/Izrael területén – Gázáig további két vonattal tették meg.

A közel-keleti tájakés a „bennszülöttek” egzotikuma, az évezredes történelem tanúiként állóépületek, sírok, templomok és mecsetek kétségkívül erős benyomást tettek azújonnan érkezett európai katonákra. Nem csoda, hogy az album negyven képének közelfelét szentföldi látképek, illetve „keleti típusokat”, beduinokat, tevekaravánokatmegörökítő zsánerfotók teszik ki.




Van, ahol amegörökített látványt az album tulajdonosának nem sikerült pontosan azonosítania.Az alábbi kép aláírása csak félig igaz: a kút valóban Jaffában van, de a nevenem Jákob kútja, hanem Szabil Abu Nabbut – Abu Nabbut kútja –, vagy más névenTabitha kútja. A félreírás már csak azért is furcsa, mert – ahogy még látnifogjuk – a német autóscsapat épp abban a Nabluszban ünnepelte 1917-ben aSzilvesztert, ahol Jákob híres kútja is áll.


Egy békésebbpillanat civil honfitársak közt. Sarona a német templomosok – egy evangélikusmillenarista szekta – mezőgazdasági kolóniája volt Jaffa közelében, ahol főlegnarancsot és szőlőt termeltek, valamint borászatot működtettek. A békésebb időkvégére az angolok előrenyomulása tett pontot: 1918 júliusában az összestemplomost ellenséges ország polgáraiként Egyiptomba internálták. Saronalakosai csak 1920-ban térhettek vissza időközben teljesen feldúlt és kifosztotttelepükre.


De egyelőre mégmaradjunk Gázánál. Az itt készült katonai témájú fotók között elsőként egy régiismerős üdvözöl: az az angol tank, amelyet a mi osztrák-magyar hegyi tarackosütegünk lőtt ki 1917. április 19-én a második gázai csatában, és amelyről már mutattunkis fotót egy korábbi bejegyzésünkben. A HMLS(His Majesty’s Land Ship) Nutty nevet viselő tank teljes, hét fős legénységetörök fogságba került, parancsnoka, a harmincöt éves birminghami Frank Carrhadnagy ezen felül a tankból menekülés közben olyan komoly égési sebeketszerzett, hogy fogságba esése után nem sokkal a Tel el Seria-i török táborikórházban elhunyt. A sikeres kimenetelű ütközet után egy fénykép erejéig még ahárom vezérkari pasa – Izzet, Kress von Kressenstein és Dzsemal – is büszkén odaálltpózolni a kilőtt tank elé.






A Kraftwagen-Park 505 parancsnokát, Emil Axster századost több kép is megörökíti. Axstercivilben egy jó nevű német bank igazgatója volt, és úgy tűnik, a frontszolgálatalatt sem sikerült teljesen levetkeznie a jól öltözött banktisztviselő stílusát.Poroszosan nyakig begombolt tiszttársaival szemben Axstert mindig kihajtottzubbonygallérral, az alatt pedig elegáns fehér inggel és nyakkendővel látni, szinteugrásra készen arra, hogy egy kívánkozó előnyös üzleti lehetőség eseténvisszatérhessen régi polgári szerepébe. Axster Jeruzsálemben is válogatottkörökben forgott, egyik bizalmas barátja Antonio de la Cierva y Lewita,Ballobar grófja, a jeruzsálemi spanyol konzul volt. Jeruzsálemi barátja ésszomszédja kedvéért még azt is elintézte, hogy a gépkocsi-egység generátoráról bevezesséka konzulátusra az elektromos áramot.





Különösen érdekesaz a három kép, amely egy jeruzsálemi katonai temetést mutat, és amelyrőlnázáreti kollégánk és barátunk, Norbert Schwake kutatásainak köszönhetőenszámos részletet tudunk. 1917. július 16-án késő éjszaka egy német katonaigépkocsi úton volt Jeruzsálemben, amikor az autó avárosfal északkeleti sarkánál rosszul vett egy veszélyes kanyart, kisodródottaz útról és felborult. Az autót vezető Friedrich Schütze tartalékos hadnagy, aKraftwagenkolonne 506 sofőrje, valamint Karl Feldbrügge, a Kraftwagen-Park 505őrvezetője a helyszínen életét vesztette. Az autó harmadik utasakoponyatöréssel élte túl a balesetet. A két halálos áldozatot másnap, július17-én délután 5 órakor kísérték ünnepélyes gyászmenetben utolsó pihenőhelyére,a Sion hegyi német és osztrák-magyar katonai temetőbe, ahol a sírjuk a mainapig áll. Feldbrügge parancsnoka, Emil Axster százados személyesen értesítetterészletes levélben az elhunyt családját a tragédiáról.



Külön érdekességa temetés ökumenikus jellege. Feldbrügge katolikus volt, Schütze pedig evangélikus,ez magyarázza, hogy a gyászmenetet egy katolikus pap és egy evangélikus lelkészis követi. A hátsó, koporsót vivő gépkocsi mögött középen fekete talárban Dr.Friedrich Jeremiast, a jeruzsálemi Erlöserkirche evangélikus lelkészét látjuk,mellette katonai egyenruhában és széles karimájú kalapban (Schlapphut) egykatolikus tábori lelkészt.


A temetést aKrafwagen-Park 505 saját zenekara kísérte. Jellemző, hogy mind a német, mind azosztrák-magyar egységek kis „hazaiként” hozták magukkal saját fúvószenekarukatPalesztinába.



A német katonáknem sokáig élvezhették a Szent Város vendégszeretetét. 1917 őszén Allenbyseregei áttörték a Gáza-Berseba védelmi vonalat, és folyamatosan szorították északfelé a törököket és szövetségeseiket. December 9-én maga Jeruzsálem is angolkézre került.


Az angoloffenzívának csak a keserves téli idő tudott ideig-óráig megálljt parancsolni:a viharos esőzések, az eláradt vádik, a megáradt Jordán folyó és az esők nyomána síkságokat ellepő mély sár lehetetlenné tették a további katonai műveleteket.A Galileába felszorult németek ezért aránylag nyugodt körülmények közöttünnepelhették a karácsonyt és az újévet. Az alábbi szilveszteri fotó azttanúsítja, hogy a nem túl rózsás katonai helyzet ellenére sem estek a németekbúskomorságba, amiben biztosan nagy szerepe volt a bőséges készleteknek skótwhiskyből, francia konyakból és – hogy ne csak az ellenség nedűjével koccintsanakannak vesztére – Pfefferminzlikőrből és valódi Julius Meinl-féle Dominikanerből.


1917-1918 esősévfordulóját több fénykép is megörökíti: a Henriette névre kereszteltmotorcsónak vízre bocsátásakor és – horribile dictu! – Vilmos császárszületésnapjának megünneplésekor is vigasztalanul ömlött az eső az égből.



Szintén Nabluszban készült az a képsorozat, amely Falkenhayn tábornagy csapatszemléjét és a török és német csapatok ünnepélyes felvonulását mutatja. A datálatlan képek valamikor 1917. novembere és 1918. márciusa közt készültek. Erich von Falkenhayn, aki 1917. szeptember 7-én oszmán tábornagyi rangban vette át a főparancsnokságot a Palesztinában állomásozó török seregek fölött, a közelgő angol front elől visszavonulva 1917. november 14-én tette át főhadiszállását Jeruzsálemből Nabluszba. Az angol csapatok további előrenyomulását és Jeruzsálem elfoglalását azonban már ő sem tudta megakadályozni, és 1918. március 1-én át kellett adnia a helyét az új főparancsnoknak, Otto Liman von Sanders tábornoknak.





Liman von Sanders tábornok csapatainak még sikerült ez év tavaszán a két Jordán-menti csatában visszaverniük azangol támadásokat, de Allenby szeptember 19-i, mindent elsöprő offenzívájánakmár nem tudtak ellenállni. A hetekig tartó, kaotikus és véres visszavonulássorán a török katonák ezrei mellett németek, osztrákok és magyarok százai estek el vagy estek fogságba. Hogy az album tulajdonosának mi lett a sorsa, nem tudni. Könnyen lehet, hogy ő is és albuma is angol fogságba került, erre utalhatnak az albumlapokon a német feliratok alá sebtében beragasztott, nem egyszer hiányos és hibás angol fordítások.