Ferenc József Csernovicban

Augusztus 18. Ferenc József osztrák császár és magyar király születésnapja. A jeruzsálemi osztrák-magyar zarándokház ezen a napon minden évben kifüggeszti homlokzatára azt az 1880 körül készült hatalmas kettős osztrák-magyar zászlót, amelyet a 2014-es bécsi Weltuntergang kiállításon, a Szentföldön harcoló osztrák-magyar tüzéreknek szentelt teremben láthattunk. Mi azonban idén csupán a Prut-parti Jeruzsálemben, Csernovicban tehettük tiszteletünket e jeles napon az ősz uralkodó szobra előtt.


Hogy Ferenc Józsefnek mindmáig szobra áll az egykori Habsburg-mintatartomány, Bukovina fővárosában, már önmagában is szenzáció volna Ukrajnában, ahol ántivilágbeli szobor nemigen élte túl a szovjet rendszert. Különösen nem egy előző impérium uralkodójának szobra, ha még a törökverőként sokkal jobb renoméjú Sobieski János lengyel királyét is Gdańskba száműzték Lembergből népével együtt 1945-ben. Az igazi szenzáció azonban az, hogy a szobrot nem száz éve, hanem csak a minap, 2009-ben állították. Ami jól mutatja, mennyire változnak az idők Csernovicban, s hogy mennyire úrrá lett egész Nyugat-Ukrajnán a nosztalgia a háború előtti Galícia, mint az ország utolsó aranykora iránt.


A szobor másik különlegessége, hogy nem a város vagy az ukrán állam állíttatta. Nem is valamely egyesület, mint a „Verein zur Verschönerung der Stadt Czernowitz”, amely 1998-ban állította újjá az egyetem mögötti „Habsburghöhén” az 1908-ban, Ferenc József uralkodásának 60. évében emelt emléktáblát. Hanem egy magánember, a saját költségén. Lehet, benne volt az is, hogy ha a szobor politikailag túlságosan nagy botrányt keltene, a város moshassa kezét. De az is benne lehet, hogy ha pedig a merész gesztus sikeresnek bizonyul, az jelentős politikai tőkét hozhat állíttatójának. Az utóbbi történt. A szobrot Arszenyij Jacenyuk, az ukrán parlament nem sokkal korábban lemondott házelnöke emelte saját költségén, felirata szerint „ajándékul a csernoviciaknak”, éppen mielőtt bejelentette volna indulását az ukrán elnökválasztáson, amelyet csak öt év múlva, 2014-ben, a kijevi forradalom után nyer meg. Jacenyuk régi csernovici családból származik, apja dékánhelyettes az eredetileg éppen Ferenc Józsefről elnevezett csernovici egyetemen, ahol ő is tanult, így hát az adományt egy lokálpatrióta gesztusának is lehetett tartani szülővárosa felé. A szobor avatóján, 2009. október 3-án mindazonáltal a helyi és tartományi önkormányzat vezetői, valamint az ukrajnai osztrák nagykövet is részt vett. Jacenyuk pedig azt hangsúlyozta beszédében, hogy a szobor állításában „nem az osztrák-magyar birodalom iránti nosztalgia, hanem a birodalom teljesítményeinek elismerése” vezérelte.


Ez a szobor is tekinthető egy korábbi emlékmű helyreállításának. 1918-ig néhány utcával délebbre, az úgynevezett Népligetben állt az a Ferenc József-szobor, amely a 2009-es alkotók, Szergej Ivanov és Volodimir Ciszarik modellje volt. A szobor nem ünnepélyes, reprezentatív pózban, hanem séta közben ábrázolta az uralkodót. Ilyennek látták Csernovic polgárai, amikor a városban tett harmadik és utolsó látogatása alkalmával, 1880 szeptemberében – miután részt vett a nagy zsinagóga Jom Kippur-napi szertartásán – gyalog járta be a Monarchia keleti határán fekvő „Kis Bécs” utcáit, sőt a járókelőkkel is szóba állt, ami nem kis mértékben növelte népszerűségét a város történelmi emlékezetében. A modern emlékmű a talapzatot elhagyva ismét lehetővé teszi, hogy a császár elvegyülhessen a járókelők között.




Az eredeti szobrot a bevonuló román hadsereg pusztította el. A Népligetet aztán beépítették, helyét részben a városi stadion, részben a Guzar utca foglalja el. Ezért választhatták az újabb szobor helyéül az egykori katolikus székesegyház melletti egykori Ferdinánd-parkot.

A helyválasztás telitalálat. Az itt álló egykori Jézus Szíve-templomot a jezsuita rend építtette 1891-1894-ben. A jezsuiták 1885-ben érkeztek az akkor még Németországhoz tartozó Sziléziából, tartományfőnökük, Frank Eberhardt – akiről a hálás város a templom előtti utcát is elnevezte – pedig Berlinből. Ők vállalták fel a város katolikus lakosságának 80%-át kitevő németek lelkigondozását, s ekkor vált a másik katolikus templom, a Fő utcai Szent Kereszt végleg „lengyel templommá”. Amikor aztán a Molotov-Ribbentrop paktum titkos záradéka Észak-Bukovinát a Szovjetuniónak engedte át, s 1940-ben, még mielőtt Sztálin birtokba vette volna jussát, Hitler a bukovinai németséget „repatriálta”, a templom elveszítette híveit, s a szovjet rendszerben levéltárnak használták. Még ma is látszanak a falakba befúrva a polcokat tartó idomacélok csonkjai.






A rendszerváltás után kiürített templomot idén adták vissza a katolikus egyháznak. Én is most láttam először nyitva. Odabent igazi abandoned places hangulat fogad, málló vakolattal, lebontott orgonakarzattal. A levéltári használat azonban megóvta a templomot az igazi veszélytől, a vizesedéstől és gombásodástól. Nem sok hiányzik hozzá, hogy ismét a város katolikus székesegyházává váljon. S ha így lesz, a tér is felértékelődik, és a császár szobra ismét Csernovic egyik központi helyén áll majd.






Hogy a tér már most is fontos szerepet tölt be a város emlékezetében, azt a mellette álló kis „népi emlékmű” is bizonyítja. A friss és művirágokkal és koszorúkkal díszített keresztnek támasztott fatáblák azt adják tudtul: „Itt állt Szent Antal – Isten szavának hirdetője az itáliai Padovából – kápolnája.” A 13. századi portugál ferences Padovai Szent Antal máig rendkívül népszerű a katolikus népi vallásosságban, mint az elveszett dolgok, ügyek és emberek pártfogója, akikből az elmúlt évszázadban bőven volt Csernovicban. Figyelemre méltó ukrán jellegzetesség ez a „helyettesítő emlékmű”, amelyet olyankor állítanak, ha nincs még pénz valódira, de már jelezni akarják a hely szentségét: ahogy Szimferopolban hirdeti tábla, hogy „itt fog újjászületni” az örmény templom, vagy ahogy Zsovkvában, a piactéren egy alig látható kis kő, hogy „itt fog állni Sevcsenko emlékműve”.


Felvonulunk a császár szobra előtt, szelfizkedünk vele, ami száz éve még nem csak techikailag nem lett volna lehetséges Csernovic járókelői számára. Aztán a másik Franz Josef, családneve szerint Haydn által szerzett „Isten, tartsd meg császárunkat” dallal köszöntjük. Csernovic mai járókelői megállnak, jóindulatúan hallgatják köszöntőnket.


F. J. Haydn: Gott erhalte unsern Kaiser