Téli zene

Elhagyva Alaverdi városát, amely kimeríthetetlennek látszó bányáinak méhéből időtlen idők óta bőkezűen látja el rézzel az egész régiót, s átkelve a 12. századi hídon, amelynek korlátján négy kőmacska szunnyad a napon, majd nekivágva a meredek hegyi ösvénynek, hamarosan Sanahin kolostorához jutunk. Innen látszik Haghpat kolostora is, túloldalán a mély völgynek, az Örményország északi Lori tartományát átszelő Debet folyó mellékágának. A név, „sanahin”, a Wikipédia szerint annyit jelent: „idősebb amannál”, nyilvánvaló utalással a szemközti vetélytársra.

Majdnem egy éve, hogy ott jártam, csak néhány órával a hatalmas télvégi hóesés után. A levegő friss volt és csípős, s a délutáni napsütésben a víz bőven csörgedezett a fákról, amelyeknek ágai még mindig mélyre hajoltak a gyorsan olvadó teher alatt. Ahogy gyakran teszem ismeretlen helyeken, mindenekelőtt felvételt készítettem a hely hangjairól.

Most értesültem róla nagy örömmel, hogy ezt a felvételem helyet kapott a tekintélyes A Closer Listen szájt „Best Winter Music of 2016” listáján:

„A nula szájt filecastjai a legtitokzatosabbak közé tartoznak. Rendszeresen tesz közzé olyan mindennapos helyszíni felvételeket, amelyek nagy erővel idézik fel a helyet és az időt. Az alábbi az örményországi Sanahin kolostorból származik, ahol „kásásodik és elnehezül a késő téli hó, s bőségesen csörgedezik a délutáni napsütésben”. A felvétel arra is utal, hogy az évszak változása a lélek változásával is jár: a nehéz terhek könnyebbé válnak, a szív felolvad, a szem ismét a nap felé fordul. Érdemes meghallgatni nula legújabb szerzeményét is: cold fire.”


A tél zenéje Sanahinban. Lloyd Dunn felvétele, 2016. február (11'10")


Lásd az eredeti bejegyzést is saját szájtomon.