Van egy város

Az Assza – Асса (1987) – a Szovjetunió utolsó éveinek rendkívüli hatású kultuszfilmje volt, és nagyon sokak számára máig az maradt. Nemcsak azért, mert a filmben – amelynek középpontjában a szovjet felső tízezer jaltai üdülőhelyén játszó zenekar áll – olyan korabeli kultikus underground együttesek dalai hangzanak fel, mint a már említett Akvarium, Bravo vagy Kino. Hanem azért is, mert a film nyílt lázadás volt a hazug és sivár rendszer ellen. És ezt nem destruktívan tette, hanem pusztán azzal, hogy egymás mellé állította a saját útjukat, az igazságot és szépséget kereső fiatalok őszinteségét, s a mindent lepusztító rendszernek és újgazdag haszonélvezőinek cinizmusát.

(A filmet rendező Szergej Szolovjov épp ezekben a napokban jelentette meg huszonkét év után a film folytatását Assza 2 címmel, ugyancsak Tatjana Drubics főszereplésével. Nagyon kíváncsi vagyok rá, sikerült-e folytatnia és aktualizálnia ezt a kritikát.)

Ebben a szellemben íródott a filmet lezáró dal, a Перемен! – Változást! – is, amelyet a legnagyobb korabeli rocker, a koreai-orosz Viktor Coj személyesen ad elő. Az alábbi részlet első két perce azzal telik, hogy a zenekar zongoristája beviszi Cojt az étterem személyzetiséhez, aki számon kéri – nem létező – iratait, bizonyítványait és lakcímét, monoton hangon darálva a szálloda előadóművészeti szabályzatát. Mintegy erre válaszolva kezdődik (1'55") az étteremben a dal, amely a film végére sok tízezres fáklyás koncertté tágul, olyan forrongásról adva hírt a birodalom szívéből, amelyről nekünk itt, a békés megalkuvásokba süppedt krajinán akkoriban nem sok fogalmunk volt.

De a film legemlékezetesebb dala mégsem ez maradt, hanem a Город – Város, vagy Город золотой – Arany város az Akvariumtól.

A film finom utalásai közé tartozik, hogy ez a dal akkor szólal meg, amikor a leendő szerelmesek a felvonón – amely hatalmas számokkal megjelölt bádogdobozokkal üzemel, mintegy így materializálva és legitimálva az egykori polgári szórakozás könnyű anyagtalanságát – a néhai jaltai nyaralóparadicsom fölé emelkednek, s a kamera lassan pásztázza végig a lepusztult épületeket, egy valamikori civilizáltabb és élhetőbb világ maradványait. A rendező még olyan finomságokra is ügyel, hogy például a „csodálatos kert” épp akkor hangzik el (2'09"), amikor a kamera a hullámpalából buherált nyomorúságos veteményes-teraszhoz érkezik.

De a dal „arany városa” és a valóságos város közötti éles kontraszt célja nem pusztán a kritika. A filmben épp az a szép, és azzal emel minket, nézőket is a valóság fölé, hogy a dalt a lepusztult városra vetítve egyfolytában látjuk a szépség megmaradt töredékeit a házakon, a belső udvarokban, a túlélő díszfákon. Azokat a töredékeket, amelyek még így is élhetővé teszik a várost, és amelyeket mi is olyan odaadással kerestünk a nyolcvanas évek Budapestjén.

A dalt jó húsz éven át mindenki az Akvariumnak tulajdonította. A valódi szerzők kilétét csak 2005-ben nyomozta ki bravúros detektívmunkával és tette közzé az izraeli orosz bárdok Iszrabard szájtján Zeev Gejzel. Eszerint a dallam a pápai udvar nagy lantművészének, Francesco da Milanónak (1497-1543) egy Canzonéjából ered, amelyet a Melogyija által 1972-ben kiadott „16-17. századi lantzene” című lemez tett ismertté a Szovjetunióban. Gejzel a darab kottáját is közli, s már azon voltam, hogy saját lantjátékomban teszem közzé itt a blogon, amikor váratlanul az eredeti felvételre is rábukkantam: *

„Francesco da Milano”: Канзона. A Лютневая музыка XVI-XVII веков (16-17. századi lantzene, 1972) lemezről, Vlagyimir Vavilov előadásában

A dallam olyan népszerűvé vált, hogy még korabeli szovjet szolfézskönyvekbe is belekerült. Ám amikor Gejzel megpróbált utánanézni a pontos címnek, kiderült, hogy ez a keresés csak orosz nyelven ad találatokat, a darab Nyugaton ismeretlen. Nem volt benne az Arthur J. Ness által 1970-ben kiadott cambridge-i The Lute Music of Francesco Canova da Milano (1497-1543) gyűjteményben sem. S amikor Gejzel a legnagyobb izraeli lanttörténészhez, Levi Septovickijhez fordult tanácsért, az kereken kijelentette, hogy ez a dallam sem nem olasz, sem nem reneszánsz, hanem leginkább is valami orosz népdalra hajaz.

Arról már Roman Turovsky, a New Yorkban élő nagy ukrán lantos, minden lantfórum törzsvendége világosította fel Gejzelt, hogy lantos körökben a „16-17. századi lantzene” lemezt úgy, ahogy van, hamisítványnak tartják. Véleményét a moszkvai konzervatórium professzora, Kallós Sándor (!) is megerősítette. Egyetlen valódi lantdarab van rajta, mondta, a Greensleeves, az összes többinek semmi köze a lanthoz: egytől egyig modern szerzemények. Az előadó, Vlagyimir Vavilov minden bizonnyal elmondhatta volna az igazságot, de ő egy évvel a lemez megjelenése után meghalt. Tény, hogy a cikk megjelenése óta Vavilovot tüntetik fel az Arany város zeneszerzőjeként.

A szövegíró kilétét már valamivel könnyebb volt megállapítani. Különféle szájtokon ugyan egyaránt tulajdonítják Borisz Grebenscsikovnak, az Akvarium vezetőjének, Nyikolaj Gumiljevnek, Anna Ahmatova 1921-ben kivégzett költő férjének, a dekabrista Mihail Volkonszkijnak, sőt Rabindranath Tagorénak. Ám a dalt először előadó Akvarium szájtján feketén-fehéren (vagy fordítva) az áll: „слова А. Волохонского и А. Хвостенко” – A. Volohonszkij és A. Hvosztyenko szövege.

Anri Volohonszkij és Alekszej Hvosztyenko 60-as évekbeli leningrádi dalszerzők neve, mondja Gejzel, éppúgy összeforrt, mint a Kamenev-Zinovjev párosé. A 2004-ben elhunyt Hvosztyenko összes szövege meg is jelent barátai gondozásában, ám ezek között Gejzel hiába kereste az Arany várost. Végül rászánta magát, s telefonon hívta fel a Tübingenben élő Volohonszkijt, akitől megtudta a szöveg keletkezésének történetét, úgy, ahogy azt Volohonszkij később önálló interjúban is elbeszélte. Azért nem került be a szöveg a kötetbe, mondja, mert ez 1972-ben keletkezett, abban a rövid időszakban, amikor Hvosztyenko már elment a Szovjetunióból, de Volohonszkij még nem. Szomorúan járta az utcákat, azon tűnődve, mitévő legyen immár barátja és szerzőtársa nélkül. S ekkor került a kezébe a „16-17. századi lantzene” lemez barátjánál, Borisz Akszelrod festőnél, aki éppen a „Mennyország” mozaikpannón dolgozott. „Francesco da Milano” darabja azonnal megérintette őt, s ennek és Akszelrod képének a hatása alatt írta a verset – egyedül.

Az eredeti vers és az Akvarium szövege között azonban számos apró különbség van. A legfontosabb az, hogy Volohonszkij nem az Arany város, hanem a Рай – „Paradicsom” vagy „Mennyország” címet adta a versnek. Ennek megfelelően a kezdő sor is „Над небом голубым”, azaz „A kék ég fölött”, és nem „Под небом голубым”, azaz „A kék ég alatt”, ahogyan Grebenscsikovék az antiklerikális cenzúrától való féltükben módosították a szöveget. Ebből már jobban érthetőek a dal egyes részletei is. Az orosz az „ангел мой”, „angyalom” megszólítást elsősorban nem a kedvesére használja, mint a magyar, hanem az őrzőangyalra a mindennapi imádságban. A három állat pedig Isten trónusa előtt szolgál Ezékiel látomásában és a Jelenések könyvében, ahogyan azt oly gyakran ábrázolják az ortodox templomok freskóin. „Grebenscsikovék nem hibáztak”, mondja Volohonszkij, „amikor a Város címet adták a versnek. A verset valóban a Városról írtam. A mennyei Jeruzsálemről.”

Ebből érthető, amit Gejzel ír, hogy ugyanis a dal Anuar Budagov által énekelt héber változatának szövegét – amely pusztán az orosz eredeti fordítása – Izrael-szerte Juda Halevi 11. századi spanyol zsidó misztikus költőnek tulajdonítják. S ez a háttér még mélyebb jelentést kölcsönöz a vágyott város és megélt valóság kontrasztjának az Assza jelenetében.