Johann Sebastian Bach kompozíciói teljes mértékben nélkülözik
a szépséget, a harmóniát, és mindenekelőtt a világosságot.
(Johann Adolph Scheibe, Der critische Musikus, 1737)
a szépséget, a harmóniát, és mindenekelőtt a világosságot.
(Johann Adolph Scheibe, Der critische Musikus, 1737)
A mai napon, Keresztes Szent János ünnepén befejeztük Avilai Szent Teréz Belső várkastélyának, a keresztény misztika legnagyobb művének fordítását, amelyen tavasz óta dolgozunk. A műről és szerzőjéről sok nagyszerűt írtak már az elmúlt négy és fél évszázadban. Ez alkalomból idézzük fel az egyik legkorábbi véleményt, amelyet Felipe Sega nuncius mondott róla, amikor 1577. augusztus 29-én ötven főnyi személyzettel, titkárokkal, apródokkal, pincérekkel, szakácsokkal, borbélyokkal és kocsisokkal Madridba érkezett, hogy eltörölje a kármelita rend reformját, amelyen Teréz egész életén át dolgozott.
Fémina inquieta, andariega, desobediente y contumaz, que a título de devoción inventaba malas doctrinas, andando fuera de la clausura contra el órden del concilio tridentino y prelados, enseñando como maestra contra lo que San Pablo enseñó, mandando que las mujeres no enseñasen.
Nyughatatlan, csavargó, engedetlen és nyakas nőszemély, aki az áhítatosság ürügyén romlott tanokat agyalt ki és a trienti zsinat valamint a főpapok rendelkezései ellenére állandóan elkószált a klauzúrából, úgy tanítva mint mester, annak ellenére, hogy Szent Pál megparancsolta: a nők ne tanítsanak.
Terézt ma a katolikus egyház a harminchárom egyháztanító között tartja számon. Sega pedig ennek az idézetnek köszönheti, hogy néhány szaktörténészen kívül bárki is tudja, élt valaha.
Add comment