Frasin

„Ngs. [Nagyságos] Tabéry Géza urnak, Oradea-Mare, Kálvária útca 21.

Édes Gézám,
oly szép ez a vidék, ahol járunk, hogy idekivánunk benneteket is. Pompás helyek, kitünő koszt, szegény zsidók és rongyos oroszok… Igen érdekes helyek. Cseh-lengyel határnál, néha átjárunk 14°-os pilseni sört inni Csehiába. Kár hogy oly kevés a hátralevő idő, de vigaszul szolgál, hogy visszatértünk utján ujra meleg és értékes aranyos közeletekben leszünk pár órára. Igen nagy szeretettel gondolunk rátok! Károly.”

Az előző bejegyzés után még néhány poszt erejéig szeretnék Kőrösmezőn maradni. De addig is, míg a következő elkészül, újabb játékra invitálom olvasóinkat.

Kőrösmező/Yasinia a mai Kárpátalján

Mint tudjuk, Kőrösmező (akkoriban Jasiňa) a két világháború között az egész Kárpátaljával együtt Csehszlovákiához tartozott, s ténylegesen 1944-ben, békeszerződés szerint pedig 1947-ben került át Ukrajnához. A fenti képeslapot azonban, amelyet egy árverési szájton találtunk, román felirattal és román bélyeggel küldték 1922. júliusában Kőrösmezőről Nagyváradra (mégpedig nem is akárkinek). Ráadásul a feladó azt írja, hogy Kőrösmezőről „átjárnak Csehiába” sört inni.

Hogyan lehetséges ez?

S egyáltalán, egy-egy ilyen régi képeslap mindig valami bonyolult és érdekes történet partra vetett palackpostája. Milyen történetekről ad hírt ez a képeslap, beleértve a román királyi bélyeget és a felülnyomott „Levelezőlap”-ot, Tabéry Gézát és Oradea-Marét, a „tutajosok imáját” és a körösmezei tutajosokat, s vajon ez utóbbiak „szegény zsidók” vagy a „rongyos oroszok” voltak?

Szakértőinket arra kérjük, adjanak pár óra laufot a többi olvasónak, s addig is küldjenek anyagokat az ezt a történetet elmesélő poszthoz. :)