A héber tengerész

Póla bájos kisváros az Isztrián, az Adriai-tenger mély öblében. Van római amfiteátruma és diadalkapuja, középkori főtere és reneszánsz városházája, velencei erődje, Monarchia-kori vásárcsarnoka és permanensen bezárt régészeti múzeuma. És száz éve még hadikikötője is volt.


A Habsburg-haditengerészet a pólai kikötőt 1859-ben választotta ki a birodalom legfőbb támaszpontjának és hajóépítő központjának. Az is maradt egészen 1918. október 31-ig, a háború utolsó napjáig, amikor a D’Annunzio által lelkesített olasz katonatisztek végbevitték az olasz haditengerészet legnagyobb hőstettét, s titokban felrobbantották a kikötőben állomásozó Viribus Unitis csatahajót, a Monarchia zászlóshajóját. A dolog szépséghibája volt, hogy a hősök nem tudták: a háborúnak már vége, s a hajót már átadták az újonnan megalakult délszláv államnak, amelynek így négyszáz tengerésze veszett oda a robbanásban.

Ebből is látszik, hogy a kikötő és a flotta legénysége mindig is soknemzetiségű volt, akárcsak maga a Monarchia. Manapság különösen a csehek éreznek nagy nosztalgiát történelmük első és utolsó tengere iránt – már ha a Shakespeare-től kapottat nem számítjuk –, s tavaly nagy kiállítással és memoárkötetekkel emlékeztek meg a Monarchia cseh és morva haditengerészeiről, amelyekről hamarosan tudósítunk. Ők és a németek a korabeli statisztikák szerint főleg műszaki és szervezeti feladatokat láttak el, magyar volt a tüzérek nagy része, a tengerészek pedig főleg olaszok és horvátok. De tudunk ruszin, lengyel és román tengerészekről is, sőt a századforduló táján négy zsidó tengerésztiszt is szolgált Pólában. Héber tengerész azonban csak egy volt a Monarchiában: Göndör Aurél, a századforduló népszerű pesti komikus színésze.



Göndör Aurél: Héber tengerész, 1909 k.

Tudja rólam mindenki, hogy nem vagyok merész Leider mégis vagyok én egy héber tengerész. Tauli * lettem, be is hívtak engemet Pólába S ott tartottak tengerésznek ebbe a gúnyába Refr: Hej, mondd Lipi, hitted-e, hogy tengerész leszel Hogy életedben a hajón szolgálatot teszel No de sebaj, nem busulok, sorsom bár nehéz: Én vagyok az egyedűli Jordán-tengerész. Hogyha már a kegyetlen sors engem idetett, Ó, Jehova, hallgasd meg az én kérésemet: Zsidó vagyok, vitorlázom sima Adrián, Add meg nékem, Jordán vizén legyek kapitány. Refr, azzal az utolsó sorral: …én vagyok az egyedűli zsidó tengerész.

Hogyha járnak dühös szelek, s minden háborog A hajó kész ringlispíl, amely forog-forog. Én áthajlok a korláton, s mérgem kiadom Fájó lelkem ott kóvályog zsidó piacon (?) Refr: …én vagyok az egyedűli Jordán-tengerész. Én Istenem, hogy hiányzik a hajón a nő. Éjjel csupa tűz a testem, és a fejem fő. A tengertől ovakodjék Izráel szent népe: Csak álmában áll előtte Vénusz asszony képe. Refr: Lipi, Lipi, ne busulj, ha letelik időm Hazamegyek, szabad leszek, lesz is szeretőm Szőke-barna, mindenfajta, zsidó-keresztény, Minden leány így kiált: Lipi derék legény!

Hogy a „jordán tengerész”-t hogyan kell helyesen írni, afelől kétségem van. Népnév, mint a „héber” és „zsidó”, nem lehet. A szerző nyilván nem gondolhatott még az 1946-ban önállósult jordán királyságra, amellyel amúgy sem azonosult volna. Talán inkább Jordán-tengerésznek képzeli el magát, ahogy azt hő imájában kéri is. Az utalás jelzi a dal post quemjét, a 19-20. század fordulóját, amikor mind a cionizmus, mind az énekes-színész első nagy sikereit aratta. Az pedig, hogy szabadon hangoztathatja a keresztény nők iránti sóvárgását, egy szomorú ante quemet is, amelyet szerencsére Göndör nem ért meg. 1917-ben hunyt el, még mielőtt az osztrák-magyar Póla is semmivé lett volna.



Az 1909 körül kiadott gramofonlemezt a Gramofon Online digitalizálta, Göndör Aurél több más lemezével együtt. Most pedig a pesti Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár köszönti ezzel a múzeum százéves fennállásának ünnepére holnap, szombat este 20:15-kor nyíló centenáriumi kiállításukat. Amelynek meglátogatását minden olvasónknak ajánljuk. Mazel tov!