Nem, nem a kurucinfóról akarok írni, amely a breszti szovjet-náci közös díszszemléről írott évfordulós cikkünket némi vikipédiás adalékkal felhígítva és a történet talán legjelentéktelenebb mozzanata, a szovjet kapitány zsidó származása köré átfabrikálva – ha nincs másod, csak kalapácsod, mindenben a szöget látod – néhány nappal később hivatkozás nélkül leközölte. Sajnos az eset teljesen általános a magyar sajtóban, különösen az internetesben. Ami azt mutatja, hogy a magyar írástudók nemcsak tisztességnek, de fantáziának is híján vannak.
Hanem arról az emlékkönyvről, amelyet a Balassi kiadó jelentetett meg Jankovics József 60. születésnapjára a régi magyar irodalom színe-javának közreműködésével, s amelynek két fő része – az általános illetve a személyhez szóló tanulmányok – közül az előbbinek a „Studiolum” címet adták. A letölthető pdf-en, amelyen címlap sincs, még úgy is tűnik, mintha ez lenne a tanulmánykötet címe, és Studiolum.pdf címmel szerepel az egyes szerzők internetes bibliográfiáiban is.
Nem, nincs copyrightunk a Studiolum szóra, amely „dolgozószobácska” jelentésben egyszerű latin köznév. De rendkívül ritka köznév. Mielőtt kiadónkat 2000 tájékán ezen a néven bejegyezték volna, mindössze két előfordulása szerepelt az egész neten, azok is egy-egy latin szótár címszavaként. Ma tizenháromezer. A szó a Studiolum kiadó névjegyeként vált ismertté külföldön és idehaza épp azokban a körökben, akik az emlékkönyvet is kézbe veszik. S ha valaki, hát a Balassi igazán tudja ezt, hiszen egy rövid ideig nekik is készítettünk CD-sorozatot „Studiolum Hungaricum” címmel: Janus Pannonius összes műveit, Cesare Ripa Iconologiá-ját, szimbólumtárat, történeti bibliográfiákat. Ezer más jól csengő latin szó közül választhattak volna címet kötetükhöz, nem csak azt az egyet, amely hozzánk kapcsolódva vált branddé.
Tényleg ennyire híján vannak fantáziának a magyar írástudók?
Hanem arról az emlékkönyvről, amelyet a Balassi kiadó jelentetett meg Jankovics József 60. születésnapjára a régi magyar irodalom színe-javának közreműködésével, s amelynek két fő része – az általános illetve a személyhez szóló tanulmányok – közül az előbbinek a „Studiolum” címet adták. A letölthető pdf-en, amelyen címlap sincs, még úgy is tűnik, mintha ez lenne a tanulmánykötet címe, és Studiolum.pdf címmel szerepel az egyes szerzők internetes bibliográfiáiban is.
Nem, nincs copyrightunk a Studiolum szóra, amely „dolgozószobácska” jelentésben egyszerű latin köznév. De rendkívül ritka köznév. Mielőtt kiadónkat 2000 tájékán ezen a néven bejegyezték volna, mindössze két előfordulása szerepelt az egész neten, azok is egy-egy latin szótár címszavaként. Ma tizenháromezer. A szó a Studiolum kiadó névjegyeként vált ismertté külföldön és idehaza épp azokban a körökben, akik az emlékkönyvet is kézbe veszik. S ha valaki, hát a Balassi igazán tudja ezt, hiszen egy rövid ideig nekik is készítettünk CD-sorozatot „Studiolum Hungaricum” címmel: Janus Pannonius összes műveit, Cesare Ripa Iconologiá-ját, szimbólumtárat, történeti bibliográfiákat. Ezer más jól csengő latin szó közül választhattak volna címet kötetükhöz, nem csak azt az egyet, amely hozzánk kapcsolódva vált branddé.
Tényleg ennyire híján vannak fantáziának a magyar írástudók?



Add comment