Az egykor előtte állt almafáról elnevezett Elmali-templom („a 19. számú kápolna”) most nem látogatható, pedig gyönyörű freskóciklusa van. Ezért a göremei Szabadtéri Múzeum következő temploma ugyanennek a sziklának a másik oldalába vájt Szent Barbara-kápolna („a 20. számú”).
A kápolna négyzet alaprajzú, amelyet két oszlop oszt két észak-déli irányú hajóra. Ezek, akárcsak az iménti Szent Vazul-kápolna, keresztirányúak, azaz a három apszis nem a hajók végén, hanem rájuk merőlegesen, a keleti oldalon nyílnak.
Az első kereszthajót, amelybe a déli oldalon lépünk be, középen nagyobb kupola koronázza, a második hosszhajót a három apszis előtt három kisebb kupola.
A festett díszítés alapvetően vörös vonalas ornamentumokból áll, ezeket a fenti interaktív alaprajzon piros pontokkal helyeztem el. Az ívek belső élén cikkcakk- és sakktábla-minták, kereszt- és rombusz-medaillonok, az első kereszthajó dongaboltozatain négyzethálók. A négy kupola közepén egy-egy kereszt, alattuk körben felmagasodó római hadijelvényekkel (labarumokkal), mintha a Szent Kereszt dicsőségét hirdetnék: eléggé érthető jelkép a korabeli militarizált kappadókiai világban. A belső kereszthajó két, északi és déli lezáró oldalán és a bejárat fölött is labarumok sorakoznak. A jobb apszis lunettáján három hangsúlyos kereszt van, a középső külön díszítéssel kiemelve, amelyek minden bizonnyal a Golgota három keresztjére utalnak, akárcsak az iménti Szent Vazul-kápolna Szent György-falán nyíló félköríves fülke három keresztje.
Ez a dekoráció a kutatás szerint a kappadókiai festészet második korszakában (7-9. sz.) készült, a képrombolás idejében, amikor képmások helyett vonalas-geometrikus díszítést preferáltak, s az egyetlen megengedett tárgy a kereszt volt. A kápolna figurális freskói az ikontisztelet 9. századi győzelme után készülhettek.
Ahogy az első kereszthajóba belépünk, szemközt, az északi falon látjuk a kápolna legfontosabb freskóegyüttesét. Alul a lovas Szent Teodort és Szent Györgyöt, a Grúziában és Kappadókiában bevett formában, egymással szembefordulva. A két ló feje között görög donátor-felirat: „Uram, segítsd szolgádat, Phalibon papot”. Jobbra, Szent György fellibbenő vörös köpenye alatt másik donátor-felirat: „Uram, segítsd szolgádat, Leon Marulinest.”
A két lovas fölött két, egymástól cikkcakk-sormintával elválasztott sorban látható az egész göremei templomegyüttes talán legtitokzatosabb és legrokontalanabb motívuma. Az alsó sorban középen, két kereszttől közrefogva, egy bogárszerű lény áll farokkal, emberi lábakkal és felemelt karokkal. A fölötte lévő sorban jobbra, amerre a bogárlény fordul, egy kakas csipeget egy virágot. A lénytől jobbra, a kereszt fölött felirat áll: „Gyere le, atyám, gyere le, hadd ragadjam meg lelkedet.” Ennek alapján egyes szerzők úgy vélik, a bogárlény a Sátán jelképe, azaz itt az ördögöt festették a falra, de mindjárt semlegesítették is a két őr-kereszttel. Fölötte a kakas pedig az Úr dicséretét kora hajnaltól éneklő szerzetes (akinek cellája szokás szerint a barlangkolostorok felső szintjén van), s az ő fülébe akar bogarat ültetni kísértő szövegével a lény. Nem tudni, vajon egy szerzetes örökíttette-e meg saját kísértésének emlékét magánfreskóként, amilyen a Szent Vazul-kápolna Hodegetria Mária-képe, vagy a központi program része-e a figyelmeztetés, mintegy Péter 1. levele 8-10. versének vizuális parafrázisaként: „Józanok legyetek és vigyázzatok. Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben, hisz tudjátok, hogy testvéreiteket is ezek a szenvedések érik a világban. Minden kegyelem Istene pedig, aki Krisztusban örök dicsőségre hívott meg benneteket, rövid szenvedés után maga fog majd titeket tökéletessé tenni, megerősíteni, megszilárdítani és biztos alapra helyezni.”
A két lovas szenttől balra, az első hosszház nyugati falán két női szent látható. A jobboldali a Nikopoia Istenanya, a baloldali ismeretlen: pont a „ΑΓΙΑ”, azaz „Szent…” alatti név tűnt el. A Győzelemhozó Istenanyának az 5. századtól ismert konstantinápolyi ikonográfiai formulája szintén a katonai háttérre utal. Az Istenanya trónuson ül, s két kézzel tartja, szinte felmutatja a térdén ülő gyermek Krisztust.
A két női szenttől balra, a derékszögben kiforduló és ismét északivá váló falon egy harmadik női szent áll, Szent Barbara mártír, az építők, bányászok és fémművesek védőszentje. Róla nevezték el ezt a kápolnát, bár egyáltalán nem biztos, hogy annak idején neki szentelték.
Végül a három apszis közül a középsőben az apszis teljes falát betöltő Pantokrator Krisztus trónol, áldásra emelt kézzel és baljában keresztes fedelű könyvvel.
|
☞ Következő templom |
Add comment