A Yılanlı, azaz Kígyós-templom elnevezés gyakorisága Kappadókiában jól mutatja Szent György népszerűségét. A nevezett kígyó ugyanis minden esetben az a sárkány, amelyet Szent György – sokszor Szent Teodorral együtt – legyőz, amit az adott templomban falképen ábrázolnak.
A göremei Szabadtéri Múzeum Kígyós-temploma egyszerű dongaboltozatos kápolna, keleti hosszanti oldalán apszissal és benne oltárral, ami a kápolnát éppúgy keresztházas szerzetesi templommá teszi, mint az előző kettőt, a Szent Vazul- és Szent Barbara-templomot. Az északi, rövidebbik falon nyíló bejárat tehát itt is oldalbejárat, s vele szemközt a másik, déli rövidebbik falon egy kicsi további terem nyílik, padlóján sírokkal.
A keleti dongaboltozaton hosszában egyetlen freskómező húzódik, közepén az egymás felé forduló Szent György és Szent Teodor lovas figurájával, amint együttesen döfnek le egy hatalmas tekergőző sárkányt. Ez kettőjük legkorábbi ábrázolása Kappadókiában, a 11. század közepéről, bő évszázaddal az első grúziai sárkányölő lovas Szent Györgyök után.
A két lovastól balra férfi szent áll, felirata szerint Szent Onesimus, aki Szent Pál által keresztény hitre térített szökött rabszolga volt, mint azt Pál által gazdájának, Philemonnak írt leveléből tudjuk. Jobbra pedig az orthodox festészetben gyakori formula, Nagy Konstantin császár és anyja, Heléna az általuk Jeruzsálemben megtalált Szent Kereszttel.
Szemközt, a nyugati dongaboltozaton csupán a bejárat felé van egy vörössel keretezett freskómező, benne három férfi szenttel: Szent Onuphrius egyiptomi remetével, akinek testét pusztán földig érő haja fedte, Szent Tamás apostollal és Szent Vazul caesareai püspökkel, a keleti szerzetesség alapítójával. Az első és harmadik szent szerepeltetése magától értődő egy kappadókiai szerzetesi templomban, csupán Szent Tamás szorulna magyarázatra.
A bejárat fölötti lunettát vörössel festett sakktábla-díszítés tölti ki. A szemközti lunettán a sírkamra bejárata fölött Krisztus áll, jobbján jóval kisebb méretű donátorral, Theodorosszal: talán őt is ebbe a sírkamrába temették.
Az apszisban a Deesist festették meg, azt az ikonográfiai formulát, amelyen az ítélethez trónra ülő Krisztust jobbról és balról két legközelebbi emberi rokona, Szűz Mária és Keresztelő Szent János kérlelik, hogy irgalmasan ítélje az emberiséget. A későbbi orthodox szentélyikonográfiának ez az állandó eleme itt annyiban különleges, hogy Krisztusnak csupán a fejét ábrázolták, testét nagy, körbe írt kereszt takarja el.
|
☞ Következő templom |
Add comment