Árnyék Bukarestben

Írtuk már, hogy a két világháború közötti Bukarest micul Paris volt, „kis Párizs”, a fényűzés és a felfokozott életvágy városa. S ahogy lenni szokott, a fénynek megvolt a maga árnyoldala is: a vidékiek tömegei, akik a városba jöttek szerencsét próbálni, a külvárosi szegénynegyedek, s a virágzó alvilág, amelyet Fănuş Neagu ír le az És kiáltott az angyal-ban. A fényt és az árnyékot pedig ugyanaz az ember rögzítette kamerájával: Nicolae Ionescu.

Nicolae Ionescu (1903-1975) az első világháború idején az iskolát félbeszakítva a Cultura Naţională kiadóhoz állt nyomdásznak. Itt főnöke és atyai barátja, a Németországban tanult Dimitrie Demetrian jóvoltából ismerkedett meg a modern technika vívmányaival, többek között a fényképezéssel. 1927-ben a királyi hadsereg fotográfusa lett, s rendszeresen fotózta Bukarestet és az egész országot: ma az ő fotóival illusztrálják a bukaresti retró-albumok legnagyobb részét. Ekkor fogant meg benne egy leendő Romániai Fotómúzeum gondolata, amelynek számára nyaranként szisztematikusan fényképezett az ország egy-egy vidékén. 1930-ban több hónapot dolgozott Franciaországban, a Lumière fivérek lyoni és Pathé-Nathan párizsi stúdiójában, akiknek hatása meglátszik a 30-as években készült bukaresti képein. 1937-ben az Adevarul napilap technikai igazgatója lett. Ebből az állásából a Vasgárda távolíttatta el 1940-ben mint „a zsidók és hazaárulók szolgáját”. Előtte azonban még megakadályozta, hogy zsidó alkalmazottak a Gárda elleni tiltakozásul felgyújtsák az Adevarul palotáját. Emiatt a kommunizmus idején meghurcolták és nem kapott sehol állást, mivel „akadályozta az illegális kommunisták tevékenységét”. 1945-ben megalapította az Enciclopedia Fotografică kiadóhivatalt, amelyet 1947-ben koboztak el tőle. Ettől fogva alkalmi munkákból és kollégák támogatásából élt 1956-ig, amikor felvették a Művészettörténeti Kutatóintézetbe fotósnak. Onnan ment nyugdíjba, s a tervezett „román fotómúzeum” számára készített anyagait az akadémiai könyvtárnak adta át.

A kitűnő bukaresti Art Historia blog nemrégen tett közzé egy válogatást azokból a képekből, amelyeket Ionescu 1925 és 1935 között készített Bukarest szegénynegyedeiben, a Bibescu-tér környékén, a Dâmboviţa mentén, a vásárokon és a városszéli híres Moşilor-piacon, a zsidó negyed bolhapiacán, a Bellu-temető mögötti „Siralomvölgyben”. A címeket Ionescu írta fel a képek hátuljára.