Az ellenség

Sok éve már, hogy kint van ez a kép * a régi sváb ház falán a Duna-parton, ahová mindig ilyentájt, június végén indul a születésnapi Rákoshegy-Nagymaros kerékpártúra, amely oly jeles alkalom, hogy egy jóval nagyobb víz partjáról is hazajön érte az ember. Ahogy elpilledve ülünk a verandán, szemünk a pohár fölött hol Józan Miska becsületes tekintetével, hol Részeges Pista vizenyős pillantásával találkozik, ez elborzaszt, az ád reményt vigaszra, s a meggyőzés és elrettentés pedagógiájának eredményeképpen nem kizárt, hogy egy-két sörrel kevesebb fogy, mint amennyi fogyhatna a hosszú út után.


Éppen ez volt a célja annak a kultuszminisztériumi bizottságnak is, amely valamikor a század elején megbízást adott e grafika megtervezésére és kivitelezésére. Ez nem történhetett 1920-nál később, mert a nyomatot kiadó Polatsek Könyvkereskedés még Temesvárként működik rajta Timişoara helyett. Sőt a plakát címére rákeresve azt találjuk, hogy már 1910-től kezdve rendszeresen szerepelt az iskolai tanszerek között; különös módon eddig még csak református iskolákból van adatunk használatáról. 1910-ben a simontornyai népiskola által benyújtott tanszerigény-kérvényben tüntették fel cím szerint. 1912-ben a tuzséri népiskola leltárában szerepel egyetlen faliképként, a vidéket jól ismerve talán nem ok nélkül. És felsorolják két másik falitábla, a selyemhernyó tenyésztése és a gőzgép működése mellett abban a jegyzőkönyvben is, amelyet a Tanácsköztársaság idején, a dadi református népiskola államosításakor vettek fel a komisszárok. Reméljük, jó hatással volt rájuk. Bárcsak lett volna ezidőtájt ilyen tábla a Szovjetházzá átalakított kassai Schalkház szállóban is, ahol a tulajdonos lánya – a zsidók bújtatásáért 1944-ben a Dunába lőtt Salkaházi Sára – elbeszélése szerint Landler Jenő és törzskara a szesztilalom közepén megállás nélkül ivott éjjel-nappal, míg csak fel nem adták a Felvidéket.


De még ennél korábbról is van adatunk a falitábláról. Képei ugyanis külön-külön szerepelnek a hazai antialkoholizmus úttörője, Dr. Stein Fülöp Az alkohol („Uránia” Magyar Tudományos Egyesület. Népszerű Tudományos Felolvasások, 20. 39 képpel. Budapest, Hornyánszky Viktor Cs. és Kir. Udv. Könyvnyomdája, 1906) c. könyvecskéjében, mindegyik alatt részletes leírással, amelyek valószínűleg nem nagyon tértek el attól, ahogyan a tanító mutatta be őket a református népiskolában.








Az azonban nagyon valószínű, hogy a tabló nem korábbi 1898-nál. Ekkor adott ki ugyanis a párizsi Armand Colin & C[ompagn]ie iskolai célra egy olyan tablót, amely biztosan modellként szolgált a magyar változat számára. Tudjuk, hogy az 1901-es párizsi világkiállításról hozott antialkoholista szemléltető anyagból alakult meg a Társadalmi Múzeum bemutatóterme a Rumbach Sebestyén utca 5. szám alatt, a Grand Templar alkoholellenes szabadkőműves páholy székhelyén, s bár az 1944-es bombatalálat után ebből semmi sem maradt, valószínű, hogy a Colin-tabló is közöttük volt.


Ez a Galtier-Boissière doktor által szerkesztett tabló azonban nem egészen azt szemlélteti, mint a magyar. Középpontjában ugyan szintén az alkoholizmus előtti és utáni fiziognómia áll, ám a két oldalsáv megkülönbözteti a természetes avagy jó alkoholokat (sör, bor, alma- és körtebor) a mesterséges avagy rossz alkoholoktól, amelyeket cukorrépából, burgonyából, sőt ad abszurdum gabonából párolnak le. Az előbbiektől a tengerimalac csak kellemesen megszédül és és édesen elszundikál, míg az utóbbiaktól rángógörcsöt kap és feldobja a talpát. Ez a tudományosan igazolhatatlan különbségtétel egészen az 1950-es évekig fennmaradt a francia népoktatásban, nyilván a borászlobbinak köszönhetően.


A Colin-féle tabló különlegessége az egészséges és alkoholista belső szervek, a gyomor, a máj, a szív, a vesék, az agy összevetése, amelynek nyilván nagy visszatartó ereje volt: francia úriember ad a veséje küllemére. Ezek a magyar nyomatra nem kerültek ugyan át, de fényképes formában szerepelnek Stein könyvében.


A magyar tablón ehelyett az életképek dominálnak. Az ötletet ezekhez a Colin-féle tabló hátulja adhatta, amely négy stációban ábrázolja, miként veszíti el az alkoholista az akaratát, a méltóságát, az ítélőképességét, majd végül a józan eszét.


Közvetlen forrásuk azonban más lehetett. A Stein-féle könyvecske illusztrációi között egy komplett alkoholista karriertörténet is végivonul az első pohártól az utolsó rángógörcsig, s ez sokkal inkább hasonlít a magyar tablón két jelenetben összefoglalt életútra. Némi kutatás után kiderül, hogy az illusztrációk J. Baudrillard Histoire d’une Bouteille, „Egy palack története” című elemi iskolai tankönyvéből származnak. Franciaországban ugyanis az alkoholellenes társaságok 1895-ben elérték, hogy az alkohol – a rossz alkohol! – veszélyeiről külön tanórát tartsanak, amely egyenrangú volt a földrajzzal vagy a matematikával.


Ráadásul a könyv főhőse, Jean-Louis arca 20 évesen megtévesztően hasonlít az ifjú Józan Miskáéra, míg 40 éves alkoholistaként az öreg Részeges Pistáéra.


A könyv tizenkét képben mutatja be az alkoholista útját a családi boldogságtól a bukáson és a lecsúszáson át a börtönig és a halálig. Az illusztrációk eredetileg fekete-fehérek voltak, s a gyerekeknek kellett kifesteniük őket, jól emlékezetükbe vésve minden elrettentő részletet. Felnőttek számára színes nyomatban, képeslap formájában árulták őket.










És hiába a teátrális kompozíciók, hiába tudjuk, hogy propaganda, a képeknek ez a sorozata ránk sem marad hatástalan, mert azt is tudjuk, hogy amit látunk rajtuk, családok ezrei számára jelentette a a valóságot.




Nem az iskolának: az életnek tanulunk.