1. Lantaarnopsteker / Lamplighter / LámpagyújtogatóMaastricht, időpont ismeretlen
• A kis herceg emlékezetes 14. fejezete: találkozás a lámpagyújtogatóval
Ismét közös játékot hirdetünk. Arra kérjük soknyelvű olvasóinkat: az eredeti adatbázisból átvett holland, angol és (ahol meg tudtuk adni) magyar név mellé írják meg, hogy hívják saját nyelvükön ezeket a szakmákat (ha vannak rá speciális vagy tájnyelvi kifejezések, azokat is), ilyen módon elindítva egy kis szakszótárat, amelyet később igyekszünk máshonnan vett szakma-fotókkal is bővíteni (korábban már volt is ilyen poszt, a mallorcai paraszti munkák és munkadalok listája). És azt is, ha saját irodalmukban vannak szép visszaemlékezések egyik vagy másik szakmára. Mint a Csoszogi, az öreg suszter.
2. Poppenkastspeler / Punch-and-Judy show / Montreur de marionettes / BábjátékosDam tér, Amszterdam, 1935
3. Strontschepper / Faeces-collector / Boueux (régi), vidangeurs (újabb) / Natmand / Éjjeliedény-ürítő (?)Az éjjeliedények tartalmát dézsába gyűjtő fuvaros. Amszterdam, 1953. szeptember 13.
• Kommentár: “A ʻtonnenman’ (angolul ʻbarrelman’, ʻdézsásember’) néven is ismert foglalkozás még a 60-as évek közepén is létezett Hollandia bizonyos helyein (pl. Delftben).”
• Annie Zaidi novellája a delhi latrinapucolókról (a Burànban, kösz, Effe!)
• Catherine: A 19. századig a „boueux” (sáros) kifejezést használták rá, amely azt hiszem, összefügg az „éboueur” (szemetes) szóval: utóbbit ma is használják a szemétszállítókra, miután a „sár” kifejezés elveszítette eredendően fekális jelentését. A boueux a bélsarat és a valódi sarat is összegyűjtötték, majd a városfalakon kívül terítették (pl. Párizs északkeleti részén, túl a mai Place de la République-en)
• Gyuri: Dánul a latrinaürítő neve „natmand”, vagyis „éjjeli ember” volt, mivelhogy éjszaka végezte ezt a napfényt nem igazán tűrő tevékenységét.

13. IJsdragers / Men delivering ice / JegesJég kihordása házhoz a hűtőszekrény előtti korban, 1930-as évek
• Békés Pál novellája az utolsó jegesről

25. Scharensliep / Scissors-grinder / Rémouleur / Arrotino / Köszörűs[1931]
• Effe: A köszörűs olaszul „arrotino”. Emlékszem még távoli gyerekkoromból a kiáltozására az utcáról: Donne, è arrivato l’arrotino! (Asszonyok, megjött a köszörűs!)
• Catherine / SR: Még a 70-es évek végén (sőt talán a 90-esek elején is) voltak rémouleurs Párizsban: az utcákon és az udvarokon, különösen a szegény negyedekben, ahol az udvarok még nyitva álltak, gyakran felhangzott „vieux ciseaux! vieux couteaux!” (öreg ollók! öreg kések!) kiáltozásuk, a kettő között szünettel, az első szótag hosszú, a második rövid, s a hangsúly az utolsó „o”-ra esett. Különösen a Marais negyedben, a régi Pletzlben, ahol még nem voltak számzárak a kapukon, s ahol udvarról udvarra haladhattak (és ahol még sok szegény és munkás lakott).



Add comment