A Szent Katalin nevét viselő nyolcadik göremei templomot 11. századi patchwork-szerű ikonfreskók díszítik, Pantokrátor, Mandylion, arkangyalok és katonaszentek, köztük Szent György lovon, valamint a névadó Szent Katalin. Ez a templom azonban az Elmalı-kápolnához hasonlóan permanensen zárva van, csak a kapuja fölötti három, körbe foglalt faragott kereszt látható.
Úgyhogy amíg nem nyílik módunk személyesen is megnézni, továbblépünk a kilencedikre, a Çarıklı (Szandál) templomra.
A Szandál-templom két lábnyomról kapta a nevét, amelyet Jézus mennybemenetelének freskója alá mélyítettek a földbe. A szakirodalom szerint azonban eredetileg a Szent Keresztnek volt szentelve. Kétszintes volt, amelyekből csak a felső maradt fenn eredeti állapotában. Tágas narthexe is volt, mint a Karanlık-templomnak, a „vonalas korszak” keresztjeivel díszítve, de ez is beomlott: most vaslépcső vezet fel az emeleti templomhoz.
Ahogy a többi „négyoszlopos” templomot – az Elmali, Karanlık és a çavuşini templomot –, ezt is teljes falfelületén freskók díszítik, valószínűleg ugyanattól a konstantinápolyi műhelytől, amelyik a másik hármat is kifestette, ugyancsak a 11. század közepén.
A göremei freskóciklusok ikonográfiája átmenetet alkot a korai keresztény ciklusoktól – amelyek időrendben, hosszú sorban ábrázolták Jézus életének jeleneteit – a későbbi templomi ciklusok felé, amelyek a tizenkét nagy ünnepet hangsúlyozzák. A Çarıklı tempomban Jézus életének 12 jelenetét ábrázolták – a többi négyoszloposban többet, de ez a legkisebb, ebbe csak ennyi fért –, viszont ahogy a többiben, úgy itt is hiányzik még a nagy ünnepek közül négy: az Angyali üdvözlet, a Bemutatás a templomban, a Pünkösd és az Istenanya elszenderedése.
A kupolában a Pantokrátor mellképét a tamburon hat medaillonban öt arkangyal és Krisztus-Emmánuel kisebb mellképe veszi körül, a csegelyeken a négy evangelistával.
A szentélyben felül a Deesis látható, azaz a trónoló Pantokrátor, akit Mária és Keresztelő Szent János kérlelnek irgalmas ítéletért. Alatta körben, árkádok alatt, hat egyházatya: középen Aranyszájú Szent János, jobbján-balján Szent Vazullal és Szent Miklóssal, balra Teológus Szent Gergellyel és Szent Balázzsal, jobbra Szent Hypatiusszal.
A főapszis homlokzati ívén Lázár feltámasztása és a Keresztvitel.
A két mellékapszisban az Istenanya a Gyermekkel, illetve Szent Mihály arkangyal félalakos képe, homlokzati lunettáikban Ábrahám vendégsége a három angyallal – pozíciója miatt itt éppúgy hangsúlyozva ennek eucharisztikus tipológiáját, mint a ravennai San Vitale-templomban –, illetve az Asszonyok a sírnál. Az utóbbin újra látjuk a feltekert lepel rövidítés-szerű képét, mint a Karanlık-templomban, ami a két kápolna műhelyének azonosságára utal.
Szemközt, a nyugati oldalon felül Jézus születése, az ívben a Háromkirályok imádása és a Színeváltozás.
A Születés alatt a templom donátorai, akik felirataik szerint a Melissenos családhoz tartoztak. Ők főleg katonai vezetők voltak, és a Phokas császári család támogatói. A Phokas családból származott Nikephoros Phokas császár, aki a 10. század közepén Kappadókiába jött, hogy egy hadjárattal megtisztítsa a határvidéket az araboktól, s ez idő alatt kialakíttatta és kifesttette a çavuşini Szent János-templomot, amely mintaképként szolgált a többi freskós templom számára is. A donátor-freskó Theognostos, Leo és Mikhael Melissenos nevét tünteti fel. Közöttük nagyobb figura áll glóriával, kezében a Szent Kereszttel, amely mellé oda is van írva „a Drága Kereszt” (Timios Stavros) neve.
A déli falon egy glóriás lovas ugyancsak a Szent Keresztet hordozza, amely mellett megint ott van a „Timios Stavros” felirat. Hogy a Kereszt, és nem hordozója visel feliratot, a szakirodalom szerint azt sugallja, hogy az álló illetve lovagló kereszthordozó ugyanaz az ember, aki a Melissenosok megbízásából hozta ide a Szent Kereszt egy darabját.
A Születés és donátorok jelenetétől balra Jézus mennybemenetele kanyarodik át a déli falról. A kápolnába lépve ezt a freskót látjuk először (minthogy a bejárat az északi oldalon nyílik), s ez van a leggazdagabban kidolgozva.
A Mennybemenetel alatt két arkangyaltól közrefogott Istenanya, oldalt Nagy Konstantin és Szent Ilona a Szent Kereszttel.
Az apszishoz közelebbi falszakaszon fent Jézus alászállása a poklokra, alatta a már említett kereszthordozó lovas.
Az északi falon, a bejárat körül a Keresztrefeszítés, fölötte az ívben a Jeruzsálemi bevonulás és Júdás árulása.
Az apszishoz közelebbi falszakaszon Krisztus keresztelése. Ebből csak a törölközőtartó angyalok látszanak, mert a lunettába ablakot fúrtak. Alatta Szent Barbara és Szent Eudochia.
A templom jóval kisebb, mint a Karanlık-kápolna, a ciklus kevesebb freskót tartalmaz. Jézus életének jelenetei, amelyek már a Karanlıkban is súlyozottan szerepeltek, itt még tovább csökkennek, tizenkettőre, bár ez még nem az tizenkettő, amely az orthodox templomok ünnepi sora lesz. De jól látszik, hogy ugyanaz a műhely kivitelezte, ugyanolyan stílusban és ikonográfiai-kompozíciós megoldásokkal, elsősorban a donátorok nagy ereklyéje, a Szent Kereszt jeleneteit hangsúlyozva.
|
☞ Következő templom |
Add comment