Kashan arcai

A délutáni napfény fehérre égeti a vályogfalakat. A néptelen utcán kicsi lány jön szembe, féloldalra hajolva cipeli a lapos kenyereket a ramadáni vacsorára, mutatóujját már messziről a levegőbe fúrja. „Ott lakik az Isten”, mondja összehúzott szemöldökkel a kis lakásmecsetre mutatva. „Az Isten?” kérdezem. „Igen, az Isten”, bólint komolyan, meg sem állva. Megjegyzem magamnak azt a helyet.



Síita vallásos ének, szertartás helyszíni felvétele. A nap, amelyen fényképeztem, az első imám, Ali gyásznapja volt