Olienában a húsvétvasárnap, mint mindig, lövöldözéssel kezdődik. A reneszánszból itt maradt népviseletbe öltözött lövészek az alsó főtéri Szűz Mária-templom korlátjánál felsorakozva lövik ki sorra vaktöltényeiket, szó szerint fülsiketítő, mégis valamiképpen harmonikus akusztikai teret készítve elő az ünnep csúcspontjának, a s’incontru, a találkozás szertartásának, amikor egyik oldalról a feltámadt Krisztus, a másik oldalról Szűz Mária szobrát hozzák be a rozmaringgal és levendulával felhintett főtérre, s Krisztus meghajol anyja előtt.
A középkori kis Santa Croce templom padlója is fel van hintve levendulával. Innen indul majd a feltámadt Krisztus szobrának menete. Reggel kilenc tájban még üresen áll. Csak olyan tíz felé érkezik ide a leendő menet magja a kereszttel, vallásos társulati zászlókkal, és magával a szoborral, amelyet a középen álló asztalra helyeznek. Míg a menet résztvevőit várják, a már jelen lévők csevegnek, szelfizkednek, süteményt és bort kínálnak. Érződik, hogy a helyi szőlőgazdák a legjobb házi borukat tartogatják erre az alkalomra.
Aztán a menet lassan kikanyarodik a kápolnából, elöl a kereszt, utána a zászlók, végül a szobrot emelik fel, s mögötte vonul a hívők hosszú sora.
A főtérre nyíló utca végén megállnak, várva, hogy a Mária-szobor menete is megérkezzen a tér túloldalára. A kettő között a levendulaszőnyeget már körbevették a népviseletbe öltözött férfiak és nők, akik sorfala között a két szobor bevonul és találkozik. Mögöttük pedig a falu népe és a látogatók. Második alkalommal találkozom már köztük magyarokkal, s mind azt mondják, hogy a Wang folyó korábbi húsvétvasárnapi tudósításai vonzották ide őket.
Központi jelre a menet meglódul, bevonulnak a főtérre, a sorfal közé. Jó időben kellett volna jó helyet foglalnom a sorfal mögött, hogy közelről videózhassam le Krisztus és anyja találkozását. Innen csak a két szobor távoli mozgása sejthető az ünneplő tömeg közepette, s a találkozás megtörténtének pillanata a templom korlátja felől felhangzó hatalmas sortűzből.
Aztán a menet megindul felfelé a főutcán, kettős sorban kísérve fel a szobrokat és zászlókat a felső főtéri Szent Ignác-templomba, a húsvéti nagymisére.
A sort négytagú család zárja, akiknek viselete nagyon eltér a többiekétől. „Miért ennyire más?” kérdezem tőlük. Kiderül, hogy a nyugati parti Samugheóból jöttek, mert az anya innen származik, de oda ment férjhez, s az ottani népviseletet hordják. Fantasztikus bőség, hogy a ruháknak és ékszereknek ez a gazdagsága, amit itt egyetlen faluban látunk, a sziget minden falujában megvan más-más formában.
Aki befért a templomba, az a misét hallgatja, aki nem, az a főutcai bárok előtt él társaséletet a bárokban kínált proseccóval és vörös borral, vagy a körbekínált házi borokkal és süteményekkel. Az ünnepre hazajöttek találkoznak a helyiekkel, fotózzák az újszülötteket, álmélkodnak a milyen nagyot nőtt gyerekeken. A gyerekek saját társaséletet élnek, bájosan felnőtt módra, az elszállt lufikat spottolják, a lépéseket gyakorolják a mise utáni körtáncra.
A bárpultokhoz reménytelen hozzáférni, az alsó főtéri kocsmába megyek le egy sörre. A kocsmát ellepik a reggeli szertartás lövészei. Ahogy a pultnál megrendelem a sört, a mellettem álló lövész mindjárt odaszól a kisasszonynak, hogy ezt ő fizeti. Kezet adok, beszélgetni kezdünk. Elmondja, hogy két éve már új keretek közé fogták a lassan anarchikussá váló lövöldözést, létrehozva az Olienai Lövészek „S’Incontru” polgári egyesületét. Fotóztatják magukat, este átküldöm nekik.
Mire visszaérek a felső főtérre, a gyerekek már a tánctér körüli sorokban ülnek. Amikor a tömeg kitódul a templomból, mindenki levonul ide. Megszólal a harmonika, kezdődik a tánc. Az első egy-két körtáncot a gyerekek járják, aztán lassan külön köröket alkotnak a felnőtt népviseletes, majd civilbe öltözött falubeliek is.
Egy óra felé kezdenek szállingózni a résztvevők, az ebéd hívásának engedve. Az alsó főtéren ki-ki felvesz néhány levendula- és rozmaring-ágacskát. Elmondják nekünk, hogy ezeket, ha megszáradtak, majd Szent János estéjén kell elégetni, s a hamuval háromszor keresztet vetni.
Éppen elcsípjük, ahogy egy „titkos” körmenet visszaviszi a főtemplomból a Szűz Mária-szobrot és zászlókat az eredeti kápolnába. Kezdenek helyreállni az élet mindennapos keretei.
Add comment