A nagypénteki körmenet a csendé és a sötétségé. A templomi gyertyákat eloltják, a szobrokat fekete vagy lila szövettel takarják, az oltár üres, a szentségtartó kifosztva. Palmán a legünnepélyesebb körmenet a nagycsütörtöki, főként azért, mert ilyenkor vonul fel Mallorca leginkább tisztelt szobra, a Crist de la Sang, a sziget legelső vallásos társulatának kegyszobra. A nagycsütörtök ma is tömegeket vonz, de korábban még zajosabb volt Palmán, ahol „xueták”-nak nemrég még bonyolult szegregációs státuszuk volt, és a keresztény fiúk kitartóan csattogtatták a fából készült kereplőket, a „roncadores”-t, „maçoles”-t vagy „carraus”-t, hogy — ahogy mondták — „elriasszák a zsidókat”. Aztán jött a péntek csendje. És nagyszombatra már megengedték az empanada fogyasztását — hamarosan erről is írunk. Emlékszem, mennyire megváltozott a hangulat a húsvétvasárnap reggelén a harangok kongása és a San Carlos kastély ágyúinak dörgése nyomán.
A nagypénteki körmenet, a Processó del Sant Enterrament mindig a legcsendesebb. Ma is egy majdnem kör alakú útvonalat követ a Sant Francesc bazilikától a Plaça de Santa Eulàlia térig. Onnan a Cadena utcán keresztül a Plaça de Cort térre ér, majd a Colom utcán folytatja útját a Bosseria, Plaça d’en Coll, Galera utca, Corderia utca, Plaça de la Quartera, Esparteria utca, Plaça del Mercadal, Travessia d’en Ballester, Socors utca érintésével, és a Sant Enterrament, a Sírbatétel szertartásával zárul a Nostra Senyora del Socors templomban.
A Sant Francesc kapuja előtt állunk, fölötte Szent György szobra uralja a nagy rózsaablakot. A menet — a fájdalmas Szűzanya, a kristálykoporsóban fekvő halott Krisztus — a tér egyik oldalán várakozik, majd a vallásos társulatok lassan, nagyon lassan elhagyják templomot. Az esős tavasz kitisztította a levegőt, s a tiszta, kék ég kontrasztot alkot a liturgia sötétjével. A templom homlokzatának okker színe a lemenő nappal vörösre vált. Lassacskán leszáll a sötétség.
De vannak váratlan kis manók, akik fáradhatatlanul dolgoznak a sötétség ellen. A legkisebb gyerekek, némelyikük felelősségteljesen, mások játékosan, a csuklyás alakok között szaladgálnak, hogy újra meggyújtsák a kialvó gyertyákat, és elejét vegyék a viasz lecsorgásának. A utcák mindazonáltal hetekig csúszni fognak, és jellegzetesen csikorognak majd a gumiabroncsok és cipőtalpak alatt.
Holnap lesz Nagyszombat. Az 1969-es liturgikus reform előtt ez volt a harangozás napja. A harangoknak pontosan délelőtt tízkor kellett megszólalniuk. Az ünnep összefonódott a föld újjászületésének örömével. A harangzúgás alatt a gyerekek ismételgették: «cuquetes sortiu des niu, que el Bon Jesús ja és viu» („bogárkák, jöjjetek ki a fészekből, mert él már a jó Jézus”). A húsvéti ciklus a keresztelőmedencék vizének megáldásával indult — úgy tartották, ha egy gyereket ezzel az első szentelt vízzel keresztelnek, a teste halála után sértetlen marad —, és kovakővel meggyújtották az Új Tüzet, majd házról házra vitték a faluban vagy a plébánián belül. Ezt a feladatot is a gyerekek végezték, bejárva a házakat a kiáltással: «Llum, llum, llum!» („Fény, fény, fény!”).
Add comment