Néhány napja tudtuk meg véletlenül, hogy a Wang folyó verseit benevezték a Golden Blog blogversenybe, a Kultúrblogok kategóriába. Szerencse, hogy csak ekkor, mert addigra már a szavazás is lezajlott, úgyhogy sokat nem kellett izgulnunk.
Legnagyobb nyereségünk, mint talán a legtöbb résztvevőnek, a szavazásra jelölt hetvenkét blog listája volt, amelyet becsülettel átnéztünk, és igen sok jót találtunk rajta, néhány ismerőset is, de jóval több ismeretlent. Különösen tetszett – csak emlékezetből és a teljesség igénye nélkül – Wérgida építészetkritikai blogja, Könyvtáros testvér jótanácsai, Brünnhilde színháza, Úrilány olvasónaplója, az ex Ponto fotóelemzései, a Dénes szőnyeggaléria tudósításai (persze a nomád szőnyegek iránti odaadásunk miatt, amelynek folytán a design ellenére is nagyra tudtuk becsülni profizmusát), a Panel képregényei, Greg jazzblogja, és természetesen Szávai János naplója, amely pontos és szép fogalmazásával igazán világítótoronyként emelkedett ki a tajtékzó blogok közül. Mert – de erre nem akarnánk sok szót vesztegetni, s azt is csak itt középtájt elrejtve, hogy ne erre essék a hangsúly – azért nem volt könnyen emészthető, mondjuk a spanyol, dél-amerikai, olasz vagy perzsa blogok empatikus, az olvasó és a tárgy iránt tiszteletteli stílusa – és érdekes módon épp ezért informatívabb bejegyzései – után ilyen tömény dózist kapni a kedélyeskedő lekicsinylésből (a tárggyal szemben), fölényeskedésből (az olvasóval és a kommentelőkkel szemben) és főként modorosságból (amely a könnyedség görcsös pótszereként járja át a stílust). Természetesen nem mindenkinél, de úgy látjuk, e stílus és – c’est l’homme – hozzáállás csábítása erősen hat a magyar blogszerzőkre, és minden tiszteletünk azoké, akik ennek határozottan ellenállnak.
Nagyon érdekes volt olvasni a bírálatra mások mellett felkért A vajszínű árnyalat. elemzését (ezúton is hálásan köszönjük a nekünk szánt előkelő helyet), akinek egyik fontos szempontja a „kulturális tárgyhoz hozzáadott érték” mértéke volt, azaz a szerző érzékelhető személyes jelenléte, véleménye, gondolatai. Másfelől az is érdekes, hogy a végső tízes lista kiválasztásának egyik fontos szempontja mintha a tematikus jelleg lett volna: hogy gyorsan és könnyen átlátható legyen, miről informál a blog, s ez alapján egyfajta szolgáltatásként lehessen használni hosszú távon – ami érthető is a zsüri többségét alkotó, s nyilvánvalóan „rovatokban” gondolkodó hvg-munkatársak részéről.
Sosem gondoltuk volna, hogy valaha részt veszünk egy ilyen versenyen, hiszen annak idején éppen hogy nem ilyenfajta nemes „szolgáltatásként” indítottuk el a blogot – arra ott a Mesa revuelta – hanem játékos, személyes és kötetlen párbeszédként egymással és néhány erre fogékony olvasóval, talált tárgyak mutogatására, „ugyanazt más szemmel”-játékra Európa két finis terrae-je között. Meg is lepődtünk, hogy a benevezettek között találtuk magunkat, s még inkább azon, hogy épp a Kultúrblogok, s nem mondjuk az Énblogok (nem létező) szekciójában, ahová alapító szándékunk szerint sokkal inkább tartoznánk. Mivel azonban látjuk, hogy egyre több olvasónk valóban „kultúrblogként” olvas minket, s a címkefelhőben is egyre kövérebben kristályosodik ki néhány téma – kínai és perzsa irodalom és kultúra, recenziók, zene, és persze voltaképpeni szakmánk, a régi könyvek – ezért arra gondoltunk, az ilyenfajta használhatóság végett hamarosan néhány tematikus „al-blogot” nyitunk majd a margón, s azok alatt külön is csoportosítjuk – kommentárral ellátva – néhány kedves témánk bejegyzéseit. Kíváncsian és hálásan várjuk, mit gondolnak minderről olvasóink.
Legnagyobb nyereségünk, mint talán a legtöbb résztvevőnek, a szavazásra jelölt hetvenkét blog listája volt, amelyet becsülettel átnéztünk, és igen sok jót találtunk rajta, néhány ismerőset is, de jóval több ismeretlent. Különösen tetszett – csak emlékezetből és a teljesség igénye nélkül – Wérgida építészetkritikai blogja, Könyvtáros testvér jótanácsai, Brünnhilde színháza, Úrilány olvasónaplója, az ex Ponto fotóelemzései, a Dénes szőnyeggaléria tudósításai (persze a nomád szőnyegek iránti odaadásunk miatt, amelynek folytán a design ellenére is nagyra tudtuk becsülni profizmusát), a Panel képregényei, Greg jazzblogja, és természetesen Szávai János naplója, amely pontos és szép fogalmazásával igazán világítótoronyként emelkedett ki a tajtékzó blogok közül. Mert – de erre nem akarnánk sok szót vesztegetni, s azt is csak itt középtájt elrejtve, hogy ne erre essék a hangsúly – azért nem volt könnyen emészthető, mondjuk a spanyol, dél-amerikai, olasz vagy perzsa blogok empatikus, az olvasó és a tárgy iránt tiszteletteli stílusa – és érdekes módon épp ezért informatívabb bejegyzései – után ilyen tömény dózist kapni a kedélyeskedő lekicsinylésből (a tárggyal szemben), fölényeskedésből (az olvasóval és a kommentelőkkel szemben) és főként modorosságból (amely a könnyedség görcsös pótszereként járja át a stílust). Természetesen nem mindenkinél, de úgy látjuk, e stílus és – c’est l’homme – hozzáállás csábítása erősen hat a magyar blogszerzőkre, és minden tiszteletünk azoké, akik ennek határozottan ellenállnak.
Nagyon érdekes volt olvasni a bírálatra mások mellett felkért A vajszínű árnyalat. elemzését (ezúton is hálásan köszönjük a nekünk szánt előkelő helyet), akinek egyik fontos szempontja a „kulturális tárgyhoz hozzáadott érték” mértéke volt, azaz a szerző érzékelhető személyes jelenléte, véleménye, gondolatai. Másfelől az is érdekes, hogy a végső tízes lista kiválasztásának egyik fontos szempontja mintha a tematikus jelleg lett volna: hogy gyorsan és könnyen átlátható legyen, miről informál a blog, s ez alapján egyfajta szolgáltatásként lehessen használni hosszú távon – ami érthető is a zsüri többségét alkotó, s nyilvánvalóan „rovatokban” gondolkodó hvg-munkatársak részéről.
Sosem gondoltuk volna, hogy valaha részt veszünk egy ilyen versenyen, hiszen annak idején éppen hogy nem ilyenfajta nemes „szolgáltatásként” indítottuk el a blogot – arra ott a Mesa revuelta – hanem játékos, személyes és kötetlen párbeszédként egymással és néhány erre fogékony olvasóval, talált tárgyak mutogatására, „ugyanazt más szemmel”-játékra Európa két finis terrae-je között. Meg is lepődtünk, hogy a benevezettek között találtuk magunkat, s még inkább azon, hogy épp a Kultúrblogok, s nem mondjuk az Énblogok (nem létező) szekciójában, ahová alapító szándékunk szerint sokkal inkább tartoznánk. Mivel azonban látjuk, hogy egyre több olvasónk valóban „kultúrblogként” olvas minket, s a címkefelhőben is egyre kövérebben kristályosodik ki néhány téma – kínai és perzsa irodalom és kultúra, recenziók, zene, és persze voltaképpeni szakmánk, a régi könyvek – ezért arra gondoltunk, az ilyenfajta használhatóság végett hamarosan néhány tematikus „al-blogot” nyitunk majd a margón, s azok alatt külön is csoportosítjuk – kommentárral ellátva – néhány kedves témánk bejegyzéseit. Kíváncsian és hálásan várjuk, mit gondolnak minderről olvasóink.
Add comment