Hullámterjedés

„Szofja Petrovna Lihutyina olyan kis japán tájképeket aggatott mindenüvé, amelyek egytől egyig a Fudzsi-jama hegy vidékét ábrázolták; a tájképecskéken nem volt távlat; a díványokkal, karosszékekkel, szófákkal, legyezőkkel, élő japán krizantémokkal telis-tele zsúfolt szobákban szintén nem volt távlat: a távlat az atlasz alkóvkárpit, amely mögül előlibeg Szofja Petrovna, és az ajtóról lelógó, valamit susogó nádfüggöny, amely mögül előlibeg Szofja Petrovna, a Fudzsi-jama pedig csak – az ő csodás hajának háttere; meg kell mondani: amikor Szofja Petrovna Lihutyina rózsaszínű kimonóban reggelente az ajtó mögül az alkóv felé lebbent, igazi japán nőnek mutatkozott. Hisz távlat nem volt.”