Kevesen tudják, hogy Tarkovszkij, akinek filmjei gyakran mintha állóképekből lennének összevágva, egy időben valóban szenvedélyesen fotózott is, mégpedig egy Polaroid kamerával. Ezek az odahaza és Olaszországban készült fotók minden technikai tökéletlenségük mellett is ugyanarról a látásmódról és képi világról tanúskodnak, mint a nagy filmek.
A képekből először 2006-ban jelent meg egy válogatás Olaszországban. A nagyszerű ex Ponto fotóblog kétszer is írt róla: egyszer a könyvre várva, egyszer pedig megérkezése után. Nemrég egy orosz fotóblog az összes képet digitalizálta. Innen vettük át az alábbi fotókat. A mozaikszemek fölé menve a szokásos módon kis nézőképen, rájuk kattintva nagyobb méretben láthatjuk őket.
„1977-ben, Moszkvában tartott esküvőmön Tarkovszkij egy Polaroid kamerával jelent meg. Akkoriban fedezte fel magának ezt az eszközt, és nagy élvezettel használta közöttünk. Ő és Antonioni voltak az esküvői tanúim. Az akkori szokás szerint nekik kellett kiválasztani, mit játsszanak a zenészek a házassági dokumentumok aláírása alatt. Ők a „Kék Dunát” választották.
Abban az időben Antonioni is gyakran fényképezett Polaroiddal. Emlékszem, hogy egy terepfelmérés során Üzbegisztánban, ahol egy filmet akartunk forgatni – amelyet végül is nem készítettünk el – három idősebb muszlimnak odaadta a róluk készült képeket. A legidősebb, ahogy rápillantott a képekre, mindjárt vissza is adta őket ezekkel a szavakkal: „Minek megállítani az időt?” Ez a szokatlan visszautasítás annyira váratlanul ért bennünket, hogy belénk fojtotta a szót: teljesen meglepődtünk, s nem tudtunk mit válaszolni.
Tarkovszkij sokat gondolkodott az idő „röpülésén”, és csak egyetlenegyet akart: megállítani – ha csak egy pillanatra is, a Polaroid kamera képein.”
Abban az időben Antonioni is gyakran fényképezett Polaroiddal. Emlékszem, hogy egy terepfelmérés során Üzbegisztánban, ahol egy filmet akartunk forgatni – amelyet végül is nem készítettünk el – három idősebb muszlimnak odaadta a róluk készült képeket. A legidősebb, ahogy rápillantott a képekre, mindjárt vissza is adta őket ezekkel a szavakkal: „Minek megállítani az időt?” Ez a szokatlan visszautasítás annyira váratlanul ért bennünket, hogy belénk fojtotta a szót: teljesen meglepődtünk, s nem tudtunk mit válaszolni.
Tarkovszkij sokat gondolkodott az idő „röpülésén”, és csak egyetlenegyet akart: megállítani – ha csak egy pillanatra is, a Polaroid kamera képein.”
Tonino Guerra
Add comment