A szubjektív város

A Három-szurdok a Jangce középső folyásának az a kétszáz kilométer hosszú szakasza, ahol a folyó a Szecsuáni-fennsíkról leereszkedve és Hubei hegyeit átvágva áttör a Kínai-alföldre. Ez a festői szakasz, ahol az addig fél kilométer széles folyó 100-150 méterre leszűkülve öt-hatszáz, de olykor 1500 méter magas sziklafalak között halad végig, Kína egyik legfontosabb turistalátványossága.

A Három-szurdok gát a világ legnagyobb vízierőműve, a kínai állam büszkesége. 1992-ben jóváhagyott építését évtizedes társadalmi vita és tiltakozás előzte meg. A felduzzasztott Jangce ezerháromszáz történelmi emléket és természeti nevezetességet önt el, s az általa elárasztott földekről, Kína legtermékenyebb területeiről másfél millió embert kell kitelepíteni számukra ismeretlen és többnyire rosszabb életkörülmények közé.

Chongqing a 20. század végéig közepes város volt a Jangce és a Jialing-folyó találkozásánál. A gát építésének megkezdésekor, 1997-ben a környező Fuling, Wanxian és Qianjiang városokkal egybeolvasztva leválasztották Szecsuán tartománytól, és magyarországnyi környékével együtt kiemelt tartományi jogkörrel ruházták fel mint a stratégiai fontosságú gát kiszolgáló hátterét. A várost rohamos ütemben fejlesztik, belvárosának felhőkarcolói Hongkongot idézik.

Peter Hessler, ma már sokkötetes kínai tudósító a 90-es években, húszéves önkéntes angoltanárként járt először Kínában, Fuling városában, erről írta Két év Kínában című első kötetét. A könyv lassú dokumentumfilmként rögzíti, hogy a vízszint emelkedésével hogyan telepítik ki és számolják fel fokozatosan a folyóparti óvárost, miközben a feljebb fekvő részek, mintha mi sem történne, változatlanul élik a maguk mindennapos életét.

Wang Yuanling 主观城市 (A szubjektív város) fotósorozata az elárasztásra váró vidéket ábrázolja Chongqing alatt és környékén. A képek ugyanazt sugallják, mint Hessler könyve. Az egykori élet keretei eltűntek, de a mindennapos cselekvések még vegetatív módon tovább folytatódnak, ahogy a hal farka csapdos miután levágták a fejét.