Külföldön járva ha csak tehetem, megtekintem a borválasztékot. Nem elsősorban a borszaküzletekét, hanem az áruházakét, amely jobban mutatja, hogyan mulat a nép.
Azerbajdzsánban, mint várható volt, elsősorban a grúz borok uralják a polcokat: Hvancskara, Kindzmarauli, Piroszmani, a birodalom idejéből ismert klasszikus fajták, megbízható minőség, bár ízre nekem kissé egyhangúak.
Az azerbajdzsáni borok közül a Yeddi Gözəlt, azaz Hét szépséget tartják a legjobbnak, bár pusztán a címkéje alapján nem sok bizalmat szavazna neki az ember, ahogy a Baku egyik legfőbb műemlékéről elnevezett Qız Qalası, azaz Szűz-torony bornak sem, amely éppen csak belóg jobboldalt az alábbi képen.
A gandzsai (azeriül Gənjə, a 12. századi Nizaminak, a Hét Szépség szerzőjének szülővárosa) borgazdaság borait jóval bizalomgerjesztőbbé teszik a klasszikus címkék és fajták, valamint hogy nincs közöttük félédes, ami az egykori birodalom borainál mindig okot ad a gyanakvásra.
Az azerbajdzsáni borok külön csoportját alkotják a legendás török héroszokról elnevezett borok: Koroğlu, az első török eposz hőse, Attila, a hunok királya, és Iszmail sah azeri sejk, Irán egyesítője és a Szafavid dinasztia alapítója, amellett az egyik legjelentősebb korai azeri költő. Minthogy ezek a borok az áruház legalsó polcán találhatóak, ezért félő, hogy a hősök nem fogyasztásuk eredményére, hanem az ahhoz szükséges bátorságra utalnak.
Mivel azonban házigazdám muszlim, egyik helyi bort sem kóstoltam még meg. Majd Wang Weinek viszek egy elegáns gandzsai Shirazt. Amióta az iráni Shirazban kiirtották az Omar Khayyam által dicsért szőlőskerteket, még mindig ez a hozzá legközelebb eső vidék, ahol ezen a néven bor terem.
Add comment