Ernest Chantre a Kaukázusban

Az 1880-as években, amikor Dmitrij Jermakov, a Kaukázus fotókrónikása öszvérkonvojjal járta be Tifliszből a hegyvidék eldugott völgyeit, hogy fotósorozatot készítsen archaikus körülmények között élő lakóikról, egy másik fotóexpedíció is áthaladt a Kaukázuson.


Ernest Chantre, a lyoni múzeum igazgatója elsősorban geológiával és régészettel foglalkozott. Mindenekelőtt a neolitikumból a fémmegmunkálás korszakába való átmenet emlékei érdekelték, s mivel a korabeli európai tudományosság a Kaukázust tartotta a fémmegmunkálás bölcsőjének, ide kívánt expedíciót szervezni. Három munkatársával együtt 1881 tavaszán indult el Beirutból, ahonnét Szírián és Anatólián áthaladva elértek Tifliszbe, majd onnan az észak-oszétiai Kobanba, ahol egyedülálló bronzkori nekropoliszt tártak fel. Kutatásai elsőként mutatták ki, hogy a Kaukázus fémművessége, bármennyire archaikus kovácstechnikákat őrzött is meg mindmáig, csupán az iráni fémművesség egyik közvetítője volt Európa felé.



A kurd hegyeken, az anatóliai örmény vidéken és a Kaukázuson áthaladva Chantre figyelme egyre inkább az antropológia felé fordult, amelynek később jeles művelője lesz. Az expedíció fényképésze, Maximilien Émile Barry százados ezért különös figyelmet szentelt az egyes vidékek lakóinak, s az útról kiadott hat kötetnyi fotóalbum nagy részét a róluk készült kettős fotók töltik meg.






A Jermakov-fotókkal való összevetés kedvéért itt most csak a hatodik kötet képeit közöljük, amelyek az út utolsó, kaukázusi szakaszán készültek. Már csak azért is, mert ezek a fotók nem csak témájukban hasonlítanak Jermakovéira. Közülük több is kifejezetten az ő fotója, mint például az alábbi, szvaneti hercegnőket vagy khevszur harcosokat ábrázoló képek, amelyekkel már találkoztunk Jermakov albumában. Nem is csoda, hiszen Chantre térképén világosan látszik, hogy nem jártak számos olyan archaikus grúz völgyben, ahonnét pedig képet közölnek. Valószínűleg ugyanúgy Tifliszben, a Jermakov katalógusában hirdetett huszonötezres fotókészletből vásárolták őket, mint a már említett George Kennan is az 1870-es években, aki aztán a fényképész megjelölése nélkül használta őket útikönyveinek illusztrálására. Feltételezhető tehát, hogy Chantre kaukázusi fotóalbuma számos eddig ismeretlen Jermakov-fotót is tartalmaz. Így lát napvilágot lassan-lassan ennek az elfelejtett, rendkívüli fotográfusnak az életműve addig is, míg a tbiliszi múzeum rá nem szánja magát a náluk őrzött sok tízezres, teljesen ismeretlen fotóhagyaték publikálására.