Dilyara Khanum tatár fogadójában ülök, magasan fenn a völgy oldalában, a kőszfinxek alatt, az ablakomból a napsütötte völgyre látok. Avarégetések füstje száll, a nyárfákon végigsimít az arany óra, mint valamikor régen Csömörön, idehallatszik a régi mecsetből a müezzin éneklése és a kőszfinxek alatt legelő tehenek bőgése.
Leereszkedünk a városba Lloyddal, még van három óránk, mielőtt kimennék a szimferopoli repülőhöz útitársaimért a következő hétre. Pusztuló tatár házak között megyünk le a káni palotához, fel a Szevasztopol utcai karaita zsinagógához, a müezzin újra énekel, álmos kutyák néznek utánunk. Kicsi macska szegődik a nyomunkba, szorgosan üget mellettünk végig a hosszú úton, nem is tudom, hol marad el végül tőlünk.
Add comment