Olvadás

Tegnap, ahogy felkeltem, meghallottam az első fecske kiáltását. Az ablakhoz szaladtam, hogy kinyissam, de már nem volt ott. Nem hallottam többször, de ez azt jelenti, hogy mostantól kezdve bármelyik percben megtelhet az ég kiáltozásukkal és cikázásukkal. Izlandon ehhez a tóhoz egészen közel bukkantunk egy partszakaszra, ahol sok ezer sarki csér fészkelt. Ezek a madarak folytonosan ide-oda jönnek-mennek a két sarkkör között. A föld legutazóbb állatai. Átlagosan 80 ezer kilométert repülnek évente.

A fecskék és a csérek szüntelen kiáltozással vannak elfoglalva, mintha nagyon sok sürgős mondanivalójuk volna. Az utazóknak mindig sok mondanivalójuk van. Ha nincs, akkor nem is utaztak. A holland követ sok estén át beszélt a sziámi királynak távoli országa csodáiról, bőségesen kiszínezve, milyen ez a végtelenül lapos és tengertől gyötört föld, hogyan építik házaikat, hogyan szövik vásznaikat, hogyan festik ruháikat, milyenek társasági szertartásaik és vallási rítusaik. Többek között azt is elmondta, hogy “országában a hideg évszakban a víz olykor annyira megkeményedik, hogy az emberek járnak-kelnek rajta, sőt még egy elefántot is megbírna, ha lenne ott olyan. Mire a király azt válaszolta: »Mindeddig elhittem a különös dolgokat, amelyeket elbeszéltél, mert úgy tekintettem rád, mint józan és becsületes emberre, de most már biztos vagyok benne, hogy hazudsz.«” *

Az utazóknak ügyelniük kell rá, hogy ne hazudjanak, amikor elbeszélik, amit láttak.