Szarkák szilvaágon

A gazdag kínai házak többnyire vörös lábazatos, dísztelen fehérre festett, szürke cseréptetős magas fallal vannak körülvéve. Egyetlen ékességük a hatalmas kapu, de annak megadják a módját. Külön kis előreugró, kétemeletes építmény, a felső szinten és a két kapufélfán enyhén ívelt cseréptetővel, s minden felületét freskók és kalligráfiák díszítik, amelyek a ház rangjáról, gazdagságáról és jólétéről tanúskodnak. Ezt az állandó díszítést minden holdújévet megelőzően változó dekorációval is kiegészítik, amely aztán egész évben ott marad: a kapufélfákon felülről lefelé vonuló jeles mondásokkal, a kapuk fölött a boldogság jelével, s a két kapuszárnyon a két óriás kapuőrrel (門神 ménshén), Shenshuval 神荼 és Yuleijel 鬱壘, akik eredetileg a Nyugati Hegyek szorosában állnak a holtak ösvényén, s valahányszor ártó szellem akar feljönni az alvilágból, megragadják és a tigrisek elé vetik azt. Emiatt gyakran őket is tigris-, vagy még inkább bájos macskafejjel ábrázolják a kapukra ragasztott bajűző képeken, már csak azért is, mert a patkányokat távol tartó macska is bajűző jószág, az ő képe is gyakori eleme a kapu állandó dekorációjának.



A kapu két belső oldalát általában két szép zsánerkép díszíti a 文人畫 wénrénhuà, a tudós kalligráfusok – többek között blogunk névadója, Wang Wei – könnyed kézzel odavetett, vázlatos stílusa szerint. Az egyik többnyire szép hegyi tájképet ábrázol, szélcsavarta öreg fenyőkkel, a hegyek között remetelakkal, ahol a mindennapok forgatagában megfáradt lélek, akárcsak ebben a házban, megnyugvásra talál. A másik képen pedig nagyon gyakran madarakat látunk, amelyek virágos ágakon állnak vagy szállnak le éppen, egymással cserregve vagy egymáshoz simulva. A madarak szarkák; a virágzó ágak pedig szilvafa ágai.


A kínai festészet egyik legfontosabb műfaja, a „madár-virágon” a 10. században, az Öt Dinasztia (907-960) idején alakult ki. Legnagyobb mestere a szecsuáni Huang Quan (黃筌, 903-965) volt, s az ő híres „katalógus-képén” találkozunk az első kínai szarka-ábrázolással is.



A sokféle szárnyas közül a szarka nemcsak hosszú farkával tűnt ki, hanem azzal is, hogy neve, 喜鹊 xĭquè „boldogságmadarat” jelent. Első szótagja megegyezik a 喜 xĭ, „boldogság”szóval, amelyet újévkor minden ház kapujára felragasztanak: ezt látjuk a poszt kezdőképén, Shaxi egykori leggazdagabb háza, az Ouyang-ház kapuján is (amelyről még írni fogunk). Ugyanez a szótag szerepel a 喜欢 xĭhuān, „szerelem” szóban is, amelynek ilyenformán közvetítőjévé és hírnökévé válik. Egy népszerű legenda szerint például egy híres elválasztott szerelmespár bizonyos időközönként szarkák által alkotott hídon tud ismét találkozni. Emiatt a szarkapár 双喜 shuāngxĭ neve a homonímia folytán egyszersmind „kettős boldogságot” is jelent, amelyet a megkettőzött boldogság 囍 xĭ jelén láthatunk az esküvőkre feldíszített kínai éttermek égő vörös dekorációján.

Xu Beihong: Kettős boldogság. Figyeljük meg a két figura hasonlóságát a 囍 jelhez

A boldogság nagy szó. A kettős boldogság kimondhatatlanul nagy. Hogyan lehet ezt még fokozni? Úgy, hogy a két szarkát virágzó szilvafa tetejére ültetjük. A szilvafa neve ugyanis 梅 méi, ami homonímája a 眉 méi, „szemöldök” szónak. A 喜上梅 xĭshàngméi, „szarka a szilvaágon” pedig ilyenformán homonímája a 喜上眉梢 xĭshàngméi(shāo), „boldogság a szemöldököd tetejéig!” jókívánságnak. Ezért látunk szilvaágon flörtölő szarkapárt a tájkép pandantjaként a legtöbb régi városi palota kapujában. Például ezen a régi shaxi kereskedőházon, amely az 1949 óta eltelt boldogtalan idők – a kifejezés a híres Zhang Yimou-film címének parafrázisa – dacára is ellenáll a depresszió kísértésének.


Guo Gan: Himalaya. Erhu solo