A maja férfi kezében gyertyával kilép az éjszaka sötétjébe, a félelmetes senki földjére a már elmúlt régi és a még el nem jött új év között. Magasra tartott copal-füstölővel Jézus Krisztus nevében áldást mond a négy égtáj felé, segítséget kér, jó termést, és védelmet minden gonosztól egész családja és állataik számára. Kéttucatnyi férfi, nő és gyerek áll körben, a földre tett füstölő láthatatlan fényforrásként a kép belsejéből világítja meg arcukat, mint a háromkirályokét a Születés-festményeken, a maguk elé tartott gyertya chiaroscurója Caravaggio, La Tour, Rembrandt figuráit idézi meg a guatemalai éjszakában.
Eti Peleg izraeli dokumentumfilmes neve nem ismeretlen a Wang folyó olvasói számára. Egy éve már írtunk az „arany templomokról”, a századforduló monumentális magyarországi zsinagógáiról készült filmjéről, két másik filmjének pedig, amelyet az egykori tokaji zsidó borászokról és a Szól a kakas már dal történetéről készített, sokan budapesti bemutatóját is látták. Az új évre most készülő guatemalai dokumentumfilmjének egy jelenetével, az újévi áldással ajándékoz meg minket.
„Ma épp egy évben Tzalamtunban voltam, Guatemalában.
Nem az első alkalom volt már. Barátok között voltam.
Nem is kellett kérnem. Sebastián intett félre, s ő kérdezte meg, nem akarom-e filmre venni a Szertartást. Nagyon megtisztelve éreztem magam, meg voltam illetődve. Bízik bennem.
María Luisa elvitt minket a piacra, hogy megvegyük a copalt, a gyertyákat és sok-sok ételt az újévi ünnepségre.
Míg a nők a vacsorát készítették a konyhában, én azon tűnődtem, milyen szertartást fogok látni: quechi maját vagy katolikusat?
Micsoda újévi ajándék volt ez számomra!
Ezt a filmet szeretetem és tiszteletem jeléül ajánlom Sebastián és Luisa Tiulnak és egész csodálatos családjuknak.”
Add comment