Az elveszett Núbia

Athanasius Kircher fantasztikus piramisai, amelyeknek képét nemrégen közöltük, meglehetősen valószerűtlenül meredeznek ott elhintve a sivatag homokján. Pedig ilyen piramisok tényleg vannak. Ha nem is épp ezek, és nem is ott, ahová Kircher helyezte őket.


Ezek a piramisok Núbiában állnak, a Nílus első kataraktájától, Egyiptom ókori határától délre. Núbia már a fáraók előtt kereskelmi kapcsolatban állt Egyiptommal, Fekete-Afrika egzotikus kincseit, elefántcsontot, trópusi fákat, néger rabszolgákat közvetítve a birodalomnak. A fáraók 1500-tól négyszáz éven át Núbia fölé is kiterjesztették hatalmukat; II. Ramszesz ekkor építette itt abu szimbeli sziklatemplomát. A Kr.e. 8. században viszont Napata város núbiai királysága foglalta el Egyiptomot és uralkodott fölötte a 25. dinasztia  néven egészen a 656-os asszír betörésig.


Ezek a Napata vidékén álló meredek piramisok a núbiai fáraók sírjai. Több van belőlük, mint ahány piramis valaha is épült Egyiptomban. Magasságuk nem marad el az egyiptomiaktól, de alapjuk csak ötöde széles, s így dőlésszögük közel 70 fokos, szemben a 30-40 fokos egyiptomi piramisokéval.


A felvételeket James Henry Breasted, a chicagói Oriental Museum, a későbbi világhírű Oriental Institute igazgatója készítette két núbiai expedíciója (1905-1907) során.


James Henry Breasted bibliai nyelveket tanult, majd 1894-ben egyiptológiából doktorált, elsőként Amerikában. Az amerikai egyiptológia megalapítója volt, annak az amerikai tudós-generációnak a tagja, akik Egyiptomtól Perzsiáig elsőként tárták fel az ókori kultúrák maradványait. Tőle származik az ezt az egybefüggő ókori kultúrtájat jelölő „termékeny félhold” kifejezés is.


James Henry Breasted volt a szerzője az első angol nyelvű tudományos Egyiptom-történetnek, és ő adta ki 1906-ban öt kötetben az összes addig ismert hieroglifikus felirat angol nyelvű fordítását, az egyiptológia máig használatos kézikönyvét. (1 2 3 4 5)


Az 1902-ben elkészült első – „kicsi” – asszuáni gát miatt a Nílus évről évre kezdte elönteni a felső folyása mentén, Alsó-Núbiában épült templomokat és nekropoliszokat. A még fiatal tudománynak számító egyiptológia azonnal felfigyelt a veszélyre. Breasted elérte a chicagói egyetem szponzorainál, mindenekelőtt az ifjabb Rockefellernél, hogy támogassanak egy expedíciót a veszélyeztetett núbiai emlékek felmérésére.



Az expedíció, amelyben Breasted családján kívül két egymást váltó német fotós, Friedrich Koch és Horst Schliephack is részt vett, 1905 telén indult útnak Asszuánból. Vitorlás csónakon haladtak felfelé a Níluson, lefényképezve és a helyszínen lemásolva minden egyes templomi és sziklafeliratot.



Az 1907 tavaszáig tartó expedícióról összesen 1200 körüli fénykép maradt ránk, amelyeket az Oriental Institute teljes egészében digitalizált és közzétett. A bejárt terület térképén az egyes helynevekre kattintva az adott helyen készült összes fényképet láthatjuk.


1959-ben Egyiptom a Szovjetunió támogatásával az asszuáni Nagygát megépítése mellett döntött. A száz méter magas gáttal elrekesztett Nílus-medret 1964-ben kezdték el feltölteni. 1970-re az egész ókori Núbia víz alá került. A saját nyelvű és kultúrájú núbiai lakosságot kitelepítették és Egyiptom-szerte szétszórták. Köztük voltak a törökök által az 1500-as években elhurcolt és ide került magyarok leszármazottai is: erről a különös történetről majd még szeretnénk írni.




A világ egyiptológusai 1960-tól kezdve rohammunkában dolgoztak a terület emlékeinek megmentésén. Számos ásatást végeztek, s több kisebb műemléket és huszonnégy nagy templomot teljes egészében áthelyeztek. Ez azonban a műemlékeknek csak egy töredéke volt. Az összes többit a Nasszer-tó árasztotta el. Egy részük a Breasted-expedíció fotóin él tovább.