Szellemképek

Láttuk már, hogy a szerepeit kereső fotográfia a 19. század második felétől megteremtette és bevett műfajjá tette a halottak, mindenekelőtt a halott gyermekek megörökítését. A technikai lehetőségek korlátlanságától megrészegült kor azonban nem állt meg itt, hanem a halottak szellemének megörökítésével is megpróbálkozott. A kísérleti pszichológia naiv előfutárai, amelyek a szellemet valamilyen finom anyagi formának – ektoplazmának – tételezték fel, abban reménykedtek, hogy a fényképezőgépnek az emberi szemnél többet látó és objektívabb lencséje szerencsés körülmények között képes lesz majd megragadni a köztünk járó elhunytak körvonalait. S ahol a kereslet, ott a kínálat.


A szellemfotográfia megteremtése a bostoni William Mumler nevéhez fűződik, aki 1861-ben fedezte fel egy általa készített fotón egy nem sokkal korábban elhunyt unokatestvére körvonalait. Ettől fogva sorra készítette az olyan portrékat, amelyek ábrázoltjai mellett szellemfigurák is megjelennek. Machinációja akkor lepleződött le, amikor a nézők több szellemfigurában is élő bostoni lakosokat ismertek fel, akiknek képét Mumler előzetesen exponálta az üvegnegatívra. A módszer azonban ekkorra már elterjedt, és több fényképész is nagy sikereket ért el vele a piac legígéretesebb szegmensében, a spiritiszta körökben.





A legnagyobb hírnévre William Hope (1863-1933) tett szert, aki korábban ácsként dolgozott, de 1905-ben elkészítette első olyan fotográfiáját, amelyen barátja mögött egy szellem alakja tűnt fel. Ettől kezdve a spiritiszta körök megbecsült vendége lett, annyira, hogy nem is tudta kielégíteni megrendeléseiket, s ezért öt, általa betanított másik fotográfussal együtt szellemfotós céhet is alapított Crewe Circle néven. A céh különösen a világháborútól kezdve virágzott fel, amikor mindenki szerette volna legalább homályos szellem formájában viszontlátni a fronton elesett szeretteit. Hope munkásságát a legnagyobb nevek támogatták, Thomas Colley anglikán érsektől Sir Conan Doyle-ig. Noha 1922-ben könyvben leplezték le trükkjeit, népszerűsége nem csökkent, s 1933-ban bekövetkezett haláláig keresett fotós maradt. Fotóalbumát egy lancashire-i antikváriusnál találta meg a National Media Museum egyik kurátora. A képeket a múzeum nemrég tette közzé honlapján.