Moszkva 1900-1960


Az utóbbi években nagyon sok, meglepően gazdag archív fotósorozat jelenik meg Moszkváról és egyáltalán Oroszországról. Ezt csak részben magyarázza az, hogy könnyebbé vált a hozzáférés az egykori Szovjetunió archívumaihoz és gyűjteményeihez. A fontosabbik ok inkább az, hogy a város és története iránti érdeklődés korábban elképzelhetetlen módon megélénkült odahaza és külföldön egyaránt, ami széles közönséget teremtett az ilyenfajta fotók számára. Több nemrégen felbukkant sorozatról már korábban is írtunk: az egész Moszkván végigvonuló 1896-os koronázás képeiről és František Krátký ugyanerről készített színezett üvegdiáiról, az első színes fotókról, amelyeket Branson DeCou készített 1931-ben a két fővárosról, az 1960-as és 70-es évek gyűjteményeiről, és jó néhány sorozat vár még bemutatásra.

Erre az érdeklődésre épít az a kiállítás is, amely a napokban nyílt meg a város 1900 és 1960 közötti képeiből a moszkvai Lumière Fivérek Fotógalériában. A fentiekkel ellentétben ezek a fotók nem ismeretlenek. Nagy részük megjelent már folyóiratokban, albumokban az elmúlt évtizedekben. Sajtófotók lévén főleg életképek, napi impressziók; nem sok dokumentumfotó van köztük az ezekben az évtizedekben eltűnő régi Moszkváról, vagy a városnak arról a sűrű szövetéről, amelyet a mai fotósok olyan előszeretettel kutatnak fel. Így, egyben mégis jó képet adnak a város életének egy meghatározó fél évszázadáról, arról az egykori hangulatáról, amely mára, a világvárossá alakulással teljesen megváltozott.

A kiállítás háromszáz képe közül a Мир на карте blog tegnap közölt majdnem százat. A helyszínen készült felvételek néhol homályosak, olykor becsillognak rajtuk a galéria neonfényei, de ezzel együtt nagyon is élvezhetőek. A képeket, írja, harminc fotós készítette; sajnos nevüket nem közli. Néhányukat fel lehet ismerni, Naum Granovszkijt, Alexandr Usztyinovot, Borisz Ignatovicsot, Jurij Trankvilickijt, Viktor Ahlomovot, vezető korabeli sajtófotósokat. A többiekről a kiállítás katalógusa mondhatna többet. Remélem, hozzájutok.



Bulat Okudzsava: Az utolsó trolibusz, 1957

Когда мне невмочь пересилить беду,
когда подступает отчаянье,
я в синий троллейбус сажусь на ходу,
в последний, в случайный.

Последний троллейбус, по улицам мчи,
верши по бульварам круженье,
чтоб всех подобрать, потерпевших в ночи
крушенье, крушенье.

Последний троллейбус, мне дверь отвори!
Я знаю, как в зябкую полночь
твои пассажиры, матросы твои
приходят на помощь.

Я с ними не раз уходил из беды,
я к ним прикасался плечами...
Как много, представьте себе, доброты
в молчанье, молчанье.

Последний троллейбус плывет по Москве,
Москва, как река, затухает,
и боль, что скворчонком стучала в виске,
стихает, стихает.
Mikor nem tudok úrrá lenni a bajokon,
amikor elönt a reménytelenség,
felszállok egy kék trolibuszra,
az utolsóra, tetszőlegesre.

Utolsó trolibusz, járd be az utcákat,
a sugárutakat körbe, hogy
felvehesd mind, aki hajótörést
szenvedett az éjszakában.

Utolsó trolibusz, nyisd ki az ajtód!
Tudom, hogy a hűvös éjszakában
utasaid, tengerészeid majd
segítségemre sietnek.

Nem egyszer jöttem ki a bajból
vállammal vállukhoz préselődve:
képzeljék csak, mennyi jóság van
a hallgatásban, a hallgatásban.

Az utolsó trolibusz úszik Moszkva színén
Moszkva, mint a folyó, elpihen
és a fájdalom, mely mint seregélyfióka
halántékomban lüktetett, elül.









Add comment