Egy másik kápolna („a 25-ös számú”) még keletebbre nyílik, ugyanannak a nagy sziklának a felső szintjén jobboldalt, amelynek bal oldalán a következő, a legpompásabb Karanlık-templom.
A kápolnához most keskeny vas lépcső vezet fel. Félköríves kapuja mellett két másik nagy vakárkád, fölötte kis vakárkád-sor, mindegyikben egy-egy vörös körbe írt kereszttel.
A kapu négyzetes előtérbe vezet be, amelyet kupola fed, s mind a kupolán, mind a négy oldalsó lunettán hasonló, vörös körbe írt keresztek vannak, a kupolán gazdag vörös vonalas ornamentikával körülvéve.
Továbbmenve a szentélybe jutunk, amelyben négy szabadon álló oszlop tart kupolát. Ez a négyoszlopos templomtípus a leggazdagabbak közé tartozik Kappadókiában. Ilyen a három legkésőbb, legpompásabban kifestett göremei templom, az Elmalı, a Karanlık és a Çarıklı, valamint a szomszédos Çavuşin falu Szent János-temploma is.
A négy oszlop által kilenc mezőre osztott mennyezet, a kupolát tartó ívek belső oldalai és egyéb felületek bőséges lehetőséget kínálnak különféle jelenetek megfestésére, s valóban, az említett négy templomban élt is ezzel a megrendelő és a festő.
Talán itt, a 25-ös számú kápolnában is terveztek hasonlót, de valószínűleg nem kezdtek hozzá, mert a falakról hiányzik a vakolat. Nemcsak az a réteg, amely a festményt hordozta, hanem még az alatta lévő durva előkészítő vakolat is. Csupán a szentélyrekesztő gerendáján látni az előtéréhez hasonló vörös vonalas dekorációt. Ez a dekoráció arra utal, hogy a templomot a korábbi négyhez – a Vazul-, Barbara-, Kígyó- és Pantokrátor-templomhoz – hasonlóan a kappadókiai festészet második korszakában, a képrombolás korában (7-9. sz.) festették ki, de azoktól eltérően a képrombolás elmúltával nem kapott freskókat. Talán nem készült el teljesen, vagy talán nem jelentkezett olyan mecénás, aki egy ennyire komoly freskóciklus után kiáltó templomszerkezet kifestetésére vállalkozott volna – ellentétben a három hasonlóan gazdag szerkezetű templommal.
|
☞ Következő templom |
Add comment