A Záviš keresztje

 A Moldva-menti Vyšší Brod (Hohenfurth) ciszterci kolostora immár hét évszázada őrzi Csehország egyik legértékesebb középkori műkincsét, a Záviš-keresztet. A 70 cm magas ezüst ereklyetartó – a Szent Kereszt egy darabját magában foglaló – kettős keresztet arany borítás, 44 drágakő és 166 igazgyöngy díszíti. Egyik oldalának közepén a megfeszített Krisztus arany corpusa függ – valószínűleg utólag ráillesztve –, a másik oldalon kilenc szent zománc tondóképe, mindegyik mellett görögül írott nevével: Szent Péter, Pál, Teológus (Evangelista) János, Tamás, György, Demeter, Athanáz, Miklós, s a központi tondóban talán a Pantokrátor, talán egy további szent.

A görög feliratok, a szentek névsora – köztük a legnépszerűbb orthodox katonaszentekkel és püspökökkel – és a kereszt stílusa egyaránt bizánci eredetre utal. Másfelől nem szerepel rajta egyetlen sajátosan nyugati, pláne csehországi szent sem, tehát a keresztet nem itteni megrendelőknek szánták.

Több kérdés is felmerül:

• Hogyan került a vyšší brodi ciszterci kolostorba egy ennyire értékes bizánci kereszt?

• Ki volt Záviš, akinek a nevét a kereszt viseli?

• És miért az ő nevét viseli a kereszt?

* * *

1. Hohenfurth / Vyšší Brod, a Rosenberg-erőd

 Vyšší Brod (Hohenfurth, Altovadum, azaz Magas-gázló) ciszterci kolostorát I. Wok von Rosenberg (1210-1262) alapította 1259-ben a Moldva partján, ott, ahol Szűz Mária segítségével csodásan kijutott a megáradt Moldvából. A csodát egy 1759-ben, a kolostor alapításának 500. évfordulóján készült nagy allegorikus olajfestmény ábrázolja a kolostor képtárában.

A kép alsó részén Wok von Rosenberg küzd az árral, s azt kiáltja, két bibliai idézettel: Ecce Mater, libera me de aquis multis (Íme Anya [Jn 19:26], szabadíts ki engem a temérdek vizekből [Zsolt 143:7]). Mellette a festő egy Claudianustól vett idézettel kommentálja a helyzetet: Terror quoque gratus in undis (A rettenet is üdvös a hullámokban). A partról egy angyal nyújtja ki pálcáját a víz fölé, amellyel, mint felirata mondja, tumida aequora placat (lecsillapítja a felbőszült vizet [Aeneis 1,142]), másik kezével pedig fölfelé mutat, a segítség mennyei forrására.

A kép érdekes részlete, hogy Wok segélykiáltásának szavai alatt számokat látunk. Ezek azt jelentik, hogy ha a latin abc betűit sorrendben megszámozzuk, összegük mennyit ad ki. A betűk összértéke 1212. Ez egy olyan dokumentum évszámára utal, amelyet a kolostor levéltárában őriznek, s amely szerint „Wernerus de Rosenberg” a ciszterci rend generális elöljárójának ígéri meg kolostor alapítását. Ámde ilyen Wernerust nem ismerünk. Nem is ismerhetünk, mert a Witiko család Rosenberg ágának alapítója éppen Wok volt. Ő pedig 1212-ben csak két éves volt. Az oklevél valójában 1340 körüli kolostori hamisítvány, amely II. Frigyes császár híres szicíliai aranybullájának, a cseh királyság alapító okmányának évére datálja vissza a kolostor alapítását, ilyen módon biztosítva a kolostor birtokait bármilyen későbbi igénylővel – 1340 táján a Luxemburg-dinasztiával, János és IV. Károly királyokkal – szemben. Ezidőtájt a Rosenbergek krumlovi udvarában és a vyšší brodi kolostorban egész oklevélhamisító műhely működött, amelynek célja a hatalmas Rosenberg-birtokok körülbástyázása volt a királyi hatalommal szemben.

IV. Károly kora egyik legműveltebb uralkodója volt, kiváló jogi és oklevéltani apparátussal. Pontosan átlátott a csaláson, és tudta, hogy a dokumentumok kortárs hamisítványok. Nyíltan azonban nem akart szembeszállni a Rosenbergekkel, mert a család túl hatalmas volt, és szüksége volt a támogatásukra a cseh korona stabilitásához. Megerősítette tehát a kolostor privilégiumait, de nem az 1212-es hamis, hanem az 1259-es valódi alapításra hivatkozva.

A Moldvából való megmenekülés legendásnak tűnhet, de történelmi tény, hogy Wok két évvel korábban, 1257-ben valóban megmenekült egy másik folyóból, az Innből, amikor a cseh hadsereg a mühldorfi csatában súlyos vereséget szenvedett a bajoroktól, s a túlélőknek a folyón kellett átúszniuk, ahol sokan ott vesztek. Egyes kutatók ekkorra teszik a fogadalmat, amelynek helyszíne az évszázadok során a moldvai gázlóra, a kolostor helyére szállt át.

Egy másik, 1685-ös festmény a kolostor képtárában a kolostor alá tartozó falvakat mutatja be. Az előtérben itt is látható a csoda, s a háttérben egy másik jelenet is: a Teufelsmauer/Čertova stěna legendája. Erről a Moldva-menti sziklaformációról az a legenda járta, hogy az ördögök emelték gátként a Moldvának, hogy eláraszthassák a kolostort, de a túl hamar jött harmadik kakasszóra kénytelenek voltak abbahagyni. Erről szól Smetana hasonló című operája.

Wok von Rosenberg (Wok z Rožmberka) abból a Witiko-családból (Witigones/Vítkovci) származott, akik a 12. században megalapították a Rózsa földjét, ama hatalmas dél-cseh tartományt, amelynek urai, az öt Witiko-fi az alapító ötszirmú rózsa más-más színű változatát hordozták címerükben, s amelyik egyfajta állam volt az államban, sőt többször majdnem azon kívül. Éppen Wok alapította meg a vörös rózsa, a Rosenbergek ágát, amelyik a többit is bekebelezve a leghatalmasabbá válik majd, hogy a 16. században, hatalma csúcsán örökös nélkül haljon ki.

A vyšší brodi kolostor a Rosenbergek és általában a Witikók családi kolostora és temetkezőhelye lett. A család 31 tagja van itt eltemetve, közöttük az utolsó családfő, aki nem más volt, mint Zrínyi János, a szigetvári hős Miklós fia. Az ő anyja Rosenberg-lány volt, aki férje 1566-os hősi halála után két fiával visszaköltözött a Rosenberg-birtokra. Jánost két nagybátyja nevelte fel, akik, minthogy nem volt fiuk, őt tették meg örökösüknek. Ám János is gyermektelenül halt meg 1612-ben, s a rózsa földje rövid Eggenberg-közjáték után az osztrák Schwarzenbergekre szállt.

Zrínyi János síremléke a kolostortemplom bal oldali második kereszthajó-kápolnájában

A kolostortemplom főoltára és I. Wok von Rosenberg síremléke a főszentélyben. Felül a két címer Wok von Rosenbergé és feleségéé, Hedwig von Schaunbergé. Ketten együtt alapították a kolostort, amelynek anyakolostora is a Schaunbergek által ellenőrzött osztrák Wilhering kolostora volt.

A jobb oldali második kereszthajó-kápolna oltárán a kolostor híres kegyképe: a Hohenfurthi (Vyšebrodská) Madonna. Ezt 1420 körül festette egy csehországi mester a kor jellegzetes finom internacionális gótikus stílusában, a kolostor apátjának megrendelésére, aki magát is odafesttette a keret jobb alsó sarkába. A keretet angyalok – a Regina coeli laetare himnusszal – és szentek teszik a mennyország kapujává. Az eredeti képet 1938-ban Prágába menekítették, s csak a ciszterciek 1990-es visszajövetele után adták vissza a kolostornak. Ma a kolostor galériájában látható, itt az oltáron egy másolata áll.

A kolostor főkapujának központi motívuma is a lován száguldó I. Wok von Rosenberg a vörös rózsával; mellette az utolsó előtti családfő, Wilhelm von Rosenberg (1535-1592) és felesége, Polyxena von Pernstein címerei. A kolostor védőszentje, Szeplőtelen Szűz Mária, két oldalán a rendalapító Szent Benedek és Szent Bernát apátokkal szinte második helyre szorul vissza fölötte.

Gazdag egyházi alapítás, amely kijelölte a Rózsa földje és Csehország déli határát; birtokok, amelyeket hamisítás árán is védelmeztek; családi mauzóleum, ahonnét egy egész kolostor imádságának gyorsítósávja vezetett az égbe; Mária csodája által kijelölt helyszín, amelyet Mária egy igen szent kegyképe védelmezett; egy Rosenberg-adomány Istennek, amely minden részletében a Rosenbergek evilági hatalmát hirdette. Ez volt a kontextusa a Záviš-kereszt őrzőhelyének.

* * *

2. Goldenkron / Zlatá Koruna, az ellenkolostor

 Négy évvel Vyšší Brod után, 1263-ban II. Ottokár cseh király is alapít egy ciszterci kolostort szorosan a Rosenberg-birtokok határán, alig tíz kilométerre Český Krumlovtól.

Az alapítást itt is fogadalom előzte meg egy isteni segítségért. De éppúgy voltak politikai és stratégiai céljai is, mint a vyšší brodi alapításnak.

Az isteni segítséget II. Ottokár 1260-ban kapta, az első morvamezei csatában, amelyet IV. Béla magyar király seregeivel vívott a Babenberg-ház kihalásával gazdátlanul maradt osztrák és stájer hercegségek birtoklásáért. A csata a csehek győzelmével végződött, s az 1261-es bécsi békében Ottokár lett a térség ura.

A hálaadás mellett ezért az is stratégiai célja volt az alapításnak, hogy a közép-csehországi királyi birtokoktól korridort alkosson a jobbra-balra fekvő főúri birtokok között az újonnan szerzett osztrák királyi birtokok felé.

És végül az a politikai célja is volt, hogy hangsúlyosan jelezze a király hatalmát itt, a kigömbölyödőben lévő Witiko-birtokok mellett. Ekkor, 1263-ban ez még inkább csak elővigyázatosság: I. Wok von Rosenberg még a király hű embere volt. De az általa kiépített hatalmas összefüggő dél-csehországi birtoktest potenciális politikai fenyegetést jelentett, amit addig kellett a királyi érdekek felmutatásával ellensúlyozni, amíg valóságossá nem válik. Mint látni fogjuk, erre egy évtizedet se kellett várni.

Nem véletlen a kolostor neve: Goldenkron / Zlatá Koruna / Arany Korona. A királyi koronára emlékeztető elnevezés tekintélyét a kolostor legfőbb ereklyéje támasztotta alá: Krisztus töviskoronájának egy tövise, amelyet II. Ottokár IX. Lajos francia királytól kapott. IX. Lajos 1239-ben vásárolta meg a II. Balduin bizánci latin császár által a velenceieknek zálogba adott ereklyét, hogy ezáltal Franciaországot szimbolikusan a kereszténység vezető királyságává tegye. Ennek számára építette 1248-ban a párizsi Sainte-Chapelle-t, ezt a monumentális kétszintes ereklyetartót, amelyet II. Ottokár is imitált Zlatá Korunában. Ez jól mutatja, hogy IX. Lajos példája egész Európa uralkodói reprezentációjára hatással volt.

A zlatá korunai Őrangyalok-ereklyekápolna alsó szintje, és 15. századi Sedes Sapientiae-oltára

Ahogy Vyšší Brodnak, úgy Zlatá Korunának is megvan a maga csodatévő Mária-kegyképe, egy ugyancsak az internacionális gótika „lágy stílusában”, 1420 körül festett félalakos Madonna. A képet 1938-ban menekítették a nácik elől Prágába, s 2016-ban adták vissza a kolostornak

* * *

3. A magyar szál

IV. Béla magyar király nemcsak a külpolitikában szenvedett vereséget, hanem odahaza is komoly nehézségekkel kellett szembenéznie.

Uralkodását 1235-ben azzal kezdte, hogy meg akarta fegyelmezni az apja, II. András alatt túlságosan öntörvényűvé lett tartományurakat: összetörette székeiket az államtanácsban és visszavette apja földadományait. Az 1241-42-es tatárjárás után azonban világossá vált számára, hogy az országot csak úgy védheti meg egy újabb mongol támadással szemben, ha még több királyi földet ad a báróknak, hogy azokat ők védjék meg várak építésével és magánhadseregek kiállításával.

Az 1260-as évekre a bárók kezén lévő földek megkétszereződtek, s ezzel politikai étvágyuk is megnőtt. Akik az udvarban szerephez nem jutottak, IV. Béla kamasz fia, a későbbi V. István körül csoportosulva őt biztatták, hogy legyen társuralkodó, s így ők is hivatalt nyerhessenek. Apa és fia, illetve párthíveik között megindul a harc, eleinte diplomáciai úton, majd 1264-ben fegyveresen is. A két fél külföldi szövetségesek után nézett, s IV. Béla éppen II. Ottokárt találta meg, akinek szintén érdeke volt a béke megnőtt birtokai keleti határain, s hozzáadta Kunigunda nevű unokáját, kedvenc lánya, Anna leányát.

Kunigunda cseh királyné a zbráslavi krónikában (1335-1339 között)

Kunigundát a vyšší brodi turistakalauzok „halicsinak” nevezik, egy szót sem ejtve magyar leszármazásáról. Ő ugyanis IV. Bélának még egy előző dinasztikus hálószövéséből származott. A tatárjárás után Béla számos lányát a szomszédos országok fejedelmeihez adta feleségül, hogy így biztosítson magának szövetségeseket egy későbbi mongol támadás ellen. Halics fejedelemség – a későbbi Galícia területi magja – Magyarország számára lehetséges ütközőállam volt a mongolok felé, Magyarország pedig biztos visszavonulási háttér a halicsi fejedelmek számára a bojárokkal és a szomszéd lengyel, litván, mongol fejedelmekkel való konfliktusaikból. Így lett Rosztyiszlav Mihajlovics halicsi fejedelem Béla szövetségese és Anna nevű lányának férje, majd később szlavóniai bán, hogy visszavonulásai idejére se maradjon birtok és cím nélkül.

A magyarországi pártviszály odáig fajult, hogy Béla 1270-ben, halálos betegen arra kérte levélben Ottokárt, hogy halála esetén fogadja be özvegyét, Anna lányát, és párthíveit. Ez hamarosan meg is történt, s Anna többek között magával vitte a teljes magyar királyi kincstárat is Prágába, amely soha többet nem került vissza onnan.

* * *

4. A rózsa lázadása

A feszültség a királyi központosítás és a függetlenségre vágyó tartományurak között, mintha afféle ide-oda bolygó tektonikus mozgás lett volna a 13. századi Kelet-Európában, hamarosan Csehországot is elérte. II. Ottokár erősen központosító rendszere és a Witiko-tartományt korlátozó birtokpolitikája kihívták a Witikók tiltakozását, akik meg akarták őrizni csaknem fejedelmi önállóságukat.

Kapóra jött, hogy a német választófejedelmek 1273-ban a minden szempontból esélyesebb II. Ottokár túlhatalmától félve az irányíthatóbbnak látszó, jelentéktelen Habsburg Rudolf sváb grófot választották meg még csak nem is császárnak, csupán német királynak, s Rudolf ebben a minőségében kifogást emelt Ottokár ausztriai birtokszerzésével szemben. A feldühödött Ottokár ezt visszautasította, mire Rudolf 1276-ban birodalmi átok alá helyezte őt.

A Witikók, felismerve, hogy Ottokár nem fog tudni két fronton harcolni, a viszályban Rudolf oldalára álltak, és felkelést indítottak királyuk ellen. A felkelés vezetője az egyik oldalágat képviselő Zawis von Falkenstein (Záviš z Falkenštejna) volt. A felkelők elfoglaltak vagy ostrom alá vettek több csehországi királyi várat, s lekötötték a királyi haderő egy részét, mialatt Rudolf benyomult Ausztriába.

II. Ottokár 1276-ban aláveti magát Rudolf hatalmának. Viktoriánus angol metszet

Ottokár megalázó békére kényszerült. Lemondott az osztrák tartományokról, békét kötött a Witikókkal is, de közben új haderőt szervezett, és 1278-ban ismét Rudolf ellen vonult. A második morvamezei ütközetben ismét a magyarokkal kellett szembenéznie, V. István és fia, IV. László csapataival, akik IV. Béla csehbarát politikájának ellenhatásaként Rudolffal szövetkeztek. A csehek vereséget szenvedtek, s maga II. Ottokár is elesett, hatalmi vákuumot, kiskorú fiút – a későbbi II. Vencelt – és egy támasz nélküli, idegen származású özvegyet hagyva maga után.

A második morvamezei csata Julius Schnorr von Carolsfeld klasszicizáló rajzán (1835)

Ebbe a vákuumba lépett bele Záviš.

A király halála után fia gyámságát a Přemyslekkel rokonságban lévő Brandenburgi V. Ottó őrgróf vállalta magára, aki a fiút a Berlin melletti Spandau várába vitette, egyfelől hogy gondoskodjék róla, másfelől hogy a cseh főurak ne tudják őt önálló királyként felléptetni. De közben a brandenburgi seregek elfoglalták a csehországi királyi várakat, saját embereiket nevezték ki hivatalokba, és súlyos adókat vetettek ki. A cseh krónikák szerint éhínség alakult ki.

Az özvegy Kunigunda szervezkedni kezdett az idegen hatalom ellen, s Záviš ebben melléje állt. Katonai támogatást nyújtott neki, hűséget fogadott Vencelnek, a királyné bizalmasa és az ország kormányzásában támasza lett, majd szeretője, és állítólag férje is, noha erről okirat nem maradt fenn. Annyi bizonyos, hogy Jehánek néven fiuk született, s a kortársak férj-feleségnek tekintették őket. A cseh romantikus irodalom ezt hatalmas szerelemnek ábrázolta, de valószínűleg inkább a személyes vonzalom és a kölcsönös politikai érdek egyensúlya volt.

Záviš és Kunigunda (Vladimír Kratina és Milena Dvorská) az 1985-ös Záviš a Kunhuta c. csehszlovák filmből

Závišéknak 1283-ban sikerült Vencelt visszahozatniuk Prágába. De ekkor még csak 12 éves volt, így a hatalom továbbra is az ő kezükben maradt. Záviš saját rokonait és híveit helyezte fontos tisztségekbe, miközben stabilizálta az államot és helyreállította a királyi hatalmat is.

Kunigunda 1285-ben meghalt, s Záviš pozíciója megingott. Bár továbbra is jelentős befolyása volt, ám sok irigye is, és elvesztette azt a legitimációt, amelyet a királynő személye jelentett számára.

Kunigunda cseh királyné sírköve a prágai Szent Ágnes-kolostorban

1288-ban Magyarországra ment, ahol feleségül vette IV. (Kun) László húgát, Erzsébetet. A házassághoz meg kellett szöktetnie – valószínűleg Kun László beleegyezésével – a lányt a margitszigeti domokos kolostorból, ahol apáca volt, sőt a kolostor perjelnője.

Egy szerb középkori hagyomány szerint (Životi kraljeva i arhiepiskopa srpskih) Erzsébetnek már korábban is viszonya vagy házassága volt egy fejedelemmel, II. Stefan Uroš Milutinnal (1282-1321), akivel V. István balkáni kapcsolatai révén találkozott. Még lányuk is született Zorica néven. A dolog nem teljesen világos, mert Milutinnak több, egymást részben átfedő házassága is volt, s a szerb, bizánci, pápai és magyar források nem mindig egyeznek egymással. Akárhogy is, Erzsébet hazatért Magyarországra, és a margitszigeti domokos apácakolostor perjelnője lett, hogy innen ragadja el majd Záviš. Ez a balkáni kapcsolat azonban fontos lehet a Záviš-kereszt szempontjából.

Záviš ezzel a házassággal meg akarta őrizni politikai súlyát, ám ez inkább ártott neki. A cseh főurak egy része és maga II. Vencel is úgy érezte, hogy Záviš új dinasztikus hatalmi központot akar kiépíteni, s ez már sok volt. 1290-ben a király Závišt megbeszélésre hívta, ahol letartóztatta, s hűtlenséggel és árulással vádolta.

Záviš a börtönben. Petr Maixner romantikus képe 1861-ből a český krumlovi Vármúzeumban

Závišt ezután fogolyként végighurcolták a Witiko-birodalom központjain, mindenütt megalázó szertartással reprezentálva a király hatalmát, majd az egyik legfőbb váruk,  Hluboká nad Vltavou (Frauenberg) előtt saját családja szeme láttára brutális módon kivégezték. A megalázás és kivégzés színjátéka tulajdonképpen egy erős figyelmeztetés volt az ország oligarchái számára, akik értettek is ebből. A Witikók szövetsége és hatalma meggyengül, sok várukat átadták a királynak, s I. Peter von Rosenberg nyilvánosan hűséget fogadott neki, ami megnyitja a Rosenbergek számára a 14-15. századi újra felemelkedés útját.

Az Adolf Joseph von Schwarzenberg herceg által 1895-ben emeltetett emlékmű a hlubokái vár melletti mezőn, Záviš kivégzésének feltételezett színhelyén

Szimbolikus jelentősége van, hogy nem tudjuk, hol állt az a Falkenstein vára, ahonnét Záviš z Falkenštejna neve ered. Láttuk, hogy a Witikók minden ága – a különböző színű rózsák – egy-egy központi várukról kapták a nevüket, amelyek ma is állnak. De hol van Falkenstein? Egyes szerzők szerint a Moldva felső folyásánál, Pilsen fölött, az egykori Witiko-birodalom nyugati szélén, ahol a turistatérkép ma is jelöli a husziták által lerombolt  Falštein várának fákkal benőtt falmaradványait, s alatta a vízesést még ma is Falkenštejnský vodopádnak nevezik. Mások szerint sokkal közelebb a Witikók törzsterületéhez, a Moldva partján Vyšší Brod fölött,  a mai Vitkův kámen/Wittigstein várrom közelében.

Záviš, aki a cseh királyság leghatalmasabb embere volt, néhány évig királycsináló, sőt talán királyjelölt, hatalma csúcsán politikai programjával együtt összeomlott, s a vár, amelynek nevét viselte, nyomtalanul eltűnt – miközben a kereszt, amely nevét máig fenntartja, túlélte őt, családját, a huszitákat, a Habsburgokat, a nácikat és a kommunizmust.

Záviš z Falkenštejna. Bábjáték gyermekeknek

* * *

5. Párhuzamos életrajzok

Közép-Európa Jacopo Russo világtérképén a zlatá korunai kolostorban

Mindezek után nem nehéz látni, hogy a 13. század második felében nagyjából ugyanolyan folyamatok zajlanak Csehországban és Magyarországon:

		Csehország		Magyarország
1260-70		II. Ottokár és a főurak konfliktusa		IV. Béla és a főurak konfliktusa
1270-es évek		lázadás, II. Ottokár halála		polgárháború, IV. Béla majd V. István halála
1280-as évek		főurak közötti hatalmi harc a kiskorú Vencel alatt, Záviš felemelkedése		főurak közötti hatalmi harc a kiskorú Kun László alatt, Csák Máté felemelkedése
1290		Záviš kivégzése		Kun László meggyilkolása
1290-1305		erős királyi központ létrejötte		az ország tartományokra szakad

Az 1270-80-as években mindkét országban gyengül a királyi hatalom és erősödnek a főurak. A fordulópontot 1290 jelenti, amikor a főúri pártok játékszerévé vált és mindenkivel konfliktusba került IV. Lászlót meggyilkolják Magyarországon, majd néhány hónapra rá Závišt is kivégzik Csehországban. A kettő valószínűleg nem független egymástól: II. Vencelnek biztonságot jelentett, hogy nem kellett többé Záviš magyar királyi sógorának bosszújától tartania.

Magyarországon még „beszereznek” egy utolsó Árpád-házi királyt, de alatta is tovább nő a tartományurak hatalma. II. Vencel viszont ezzel a kegyetlen exemplummal megfélemlíti az oligarchákat és helyreállítja a királyi hatalmat, annyira, hogy a következő évtizedben megszerzi a lengyel trónt, sőt fiának rövid időre a magyar trónt is.

Vencel magyar király (1301-1305) a Thuróczy-krónikában

* * *

6. És a kereszt?

Láttuk már, ki volt Záviš, akinek nevét a vyšší brodi kereszt viseli. De miért viseli az ő nevét? Hogyan került hozzá, és tőle a kolostorba?

Az egyetlen kortárs forrásunk a kolostor nekrológiuma, amelyben ez áll:

„Anno Domini M°CCLXXXX, IX Kalendas Septembris obiit dominus Zawissius de Falkenstayn, qui donavit huic monasterio lignum sacrosanctae crucis Domini preciose ornatum et sepultus est hic in capitulo nostro”

„Az Úr 1290. évében, augusztus 24-én meghalt Falkensteini Záviš úr, aki kolostorunknak adományozta az Úr szent keresztjének fáját drága mívű díszítéssel, s itt temettetett el káptalantermünkben.”

Eszerint a keresztet Záviš adományozta klánja, a Witikók családi kolostorának, a legtöbb szerző szerint hatalmának csúcsán, 1285 és 1290 között, saját nevének emlékezetére és a családi monostor dicsőségének emelésére.

Ebből érthető, hogy amikor Hluboka vára alatt lefejezték, a vyšší brodi ciszterci szerzetesek eljöttek testéért, s azt a családi monostor káptalantermében temették el, mint különleges patrónusukat és jótevőjüket.

A vyšší brodi kolostor káptalanterme

A kolostori hagyomány szerint a szerzetesek még Záviš fejét is kiváltották – amelyet mint felségáruló fejét a korabeli gyakorlat szerint közszemlére kellett volna tenni a várkapun vagy piactéren –, s azt később ugyancsak a káptalanteremben temették el. Erről korabeli forrásunk nincs, ahogy arról a másik hagyományról sem, amely szerint már a testet is a király engedélyével szállították el. De a kor ismeretében nagyon valószínű, hogy így volt.

Arról viszont maradt fenn oklevél, hogy Záviš testvérei, a krumlovi Witiko és Wok még ugyanebben az évben három falut adományoztak a kolostornak „pro salute animae Zawissi”, Záviš lelkiüdvéért, azaz hogy örökösen megemlékezzenek róla imádságaikban.

Mindennek jelentősége van. Ha Záviš kivégzését teljes vagyonelkobzás és damnatio memoriae kísérte volna, a család aligha mert volna ilyen nyilvános adományt tenni. Valószínűbb, hogy II. Vencel lefejezte ugyan politikai ellenfelét, de megkímélte a Witiko családot, amelynek együttműködésére a későbbiekben szüksége volt.

A három faluért – és más adományokért, például a keresztért – a szerzeteseknek örökösen fenn kellett tartaniuk Záviš emlékét. És ezt meg is tették. Így a király ítéletét egy másik emlékezet ellensúlyozza: a kolostoré.

De hogyan került a kereszt Závišhoz?

Nem tudjuk. Az az egy biztos, hogy bizánci munka, és nem cseh megrendelő számára készült, tehát valahonnét a bizánci kultúrkörből kell származzék – amellyel Csehországnak ekkor semmilyen kapcsolata nem volt.

Manapság a történészek egyre inkább arra hajlanak, hogy a kereszt Záviš két magyar királyi feleségének egyike révén került Csehországba. Így olvassuk a vyšší brodi kolostor hivatalos honlapján is, amely szerint az Anna, IV. Béla lánya által 1270-ben Prágába menekített magyar kincstár kincsei között lehetett, mint IV. Béla koronázási keresztje, s Anna lánya, Kunigunda révén került Závišhoz.

A rekeszzománc ereklyetartó kereszt magas színvonalú kidolgozása és ikonográfiai programja arra utal, hogy valószínűleg bizánci udvari műhelyben készült a 12-13. század fordulóján. Ebben az esetben diplomáciai ajándékként kerülhetett olyan udvarba, amellyel Konstantinápoly kapcsolatban állt – például Esztergomba.

Hasonló korú és technikájú bizánci keresztek: fent a Metropolitan Museumból, lejjebb a Christie’s 2020-as árveréséről (ma magángyűjteményben), a harmadik pedig az ún. Dagmar-kereszt II. Valdemar dán király cseh felesége, Margit sírjából, amely talán száz évvel korábban készülhetett

És létezik egy másik elmélet is: hogy ez az udvar nem Esztergom volt, hanem Prizren, II. Stefan Uroš Milutin szerb udvara, ahonnét Záviš második felesége, Erzsébet hozhatta el a Bizáncból ajándékozott keresztet.

Záviš elveszítette a hatalmi harcot, de megnyerte az emlékezet harcát. Falkenstein vára eltűnt, politikai programja összeomlott, de a vyšší brodi kolostor ma is őrzi a sírját és a nevét viselő keresztet. Végső soron nem a győztes II. Vencelhez, hanem Závišhoz kötődik a kor legismertebb műkincse és egyik legerősebb története.