A győri holló

Az iménti poszt írásakor felmerült, hogy Závišnak a hlubokái vár alatt végrehajtott lefejezéséhez a várnak ezt a kilincsét tegyem be illusztrációnak. De egyfelől Záviš fejét a vyšší brodi szerzetesek megmentették a gyalázattól, hogy hollók étke legyen, másfelől pedig ez a kilincs egy olyan pompás másik történetre nyit ajtót, amely önálló posztot kíván.

Az osztrák Schwarzenbergek 1660-61-ben kezdtek hozzá csehországi birtokaik kiépítéséhez, amelyek a 20. századra az ország legnagyobb földesuraivá tették őket – mégpedig nagyjából ugyanott, ahol az ország korábbi legnagyobb földesurai, a Rosenbergek birtokai feküdtek. Ennek első lépése volt Třeboň (Wittingau) városának, a második pedig  Hluboká (Frauenberg) várának megvásárlása, ahol fel is állították az udvaron a család címerét: egy levágott török fejen lakomázó hollót.

A várat a leszármazottak 1840 és 1871 között fokozatosan romantikus historizáló stílusban építették át, s az udvar falaiba számos középkori ihletésű domborművet illesztettek be. Ezek között ugyancsak megtaláljuk a török szemét kivájó hollót.

Miért kaptak a Schwarzenbergek ilyen szörnyű címert?

1595. június 16-án Bécs népe hatalmas látványosságra sereglett össze az Am Hof téren. Ferdinand von Hardegg grófot végezték ki, amiért a győri várat átadta a töröknek. Az „árulónak” először jobb kezét vágták le, s csak aztán a fejét. És ez már császári kegyelem volt, mert az eredeti ítélet akasztásra szólt.

Győr vára „a birodalom kulcsa” volt, a keleti végvár-rendszer kiemelt pontja, amelyet Hardegg 5-6 ezer katonával védett Koca Sinan pasa több mint százezres seregével szemben 61 napon át, 1594. július 31-től szeptember 29-ig. Akkor adta fel csak a várat szabad elvonulás fejében, amikor hírül vette, hogy a Szigetközben gyülekező keresztény felmentő sereget a törökök tönkreverték, s így a vár eleste elkerülhetetlenné vált.

Mátyás főherceg, a magyarországi osztrák seregek frissen kinevezett és tapasztalatlan főparancsnoka nem honorálta a magyarázatot. Noha ő volt az, akinek hatvanegy napon át nem sikerült sereget küldenie a maximum néhány hetes túlélésre tervezett győri vár felmentésére, muszáj volt bűnbakot találnia a veszteségre, hogy a birodalmi tartományok bizalma meg ne inogjon a rájuk kivetett „török adó” hatékony felhasználásában. Egy protestáns gróf halála nem volt magas ár a bizalom helyreállításáért.

A vár visszaszerzésére nagy hírveréssel megindított hadműveletek élére Adolf von Schwarzenberg német bárót (Freiherr) nevezték ki, aki már egyaránt bizonyította katolikus elkötelezettségét és hadvezéri képességeit a II. Fülöp ellen lázadó németalföldi protestánsok és a Katolikus Liga ellen harcoló francia hugenották ellen. Nem sokkal Hardegg kivégzése után már Magyarországon is bizonyított, 1595. szeptember 2-án visszafoglalva Esztergom várát a töröktől.

Estergon kalası (Dal Esztergom várának elvesztéséről), oszmán dal Barış Manço anatóliai rock-feldolgozásában(1974)

Estergon Kalesi su başı hisar,
Baykuşlar çağırır bülbüller susar;
Kâfir bayrağını burcuna asar…
Akma Tuna akma ben bir dertliyim…

 

Esztergom vára, folyóparti erőd
Baglyok huhognak, a fülemülék hallgatnak ott
A gyaur a maga zászlaját tűzi ki a bástyára…
Ne folyj, Duna, ne folyj, mert bánatos vagyok…

Győr visszafoglalásával Schwarzenberget és Pálffy Miklóst, a felső-magyarországi hadak főkapitányát bízták meg mint egyenrangú parancsnokokat. Együtt találták ki és hajtották végre a sikerhez vezető hadicselt is. Hírül vették, hogy Budáról hadtáp indul a győri oszmán védőknek. Gyorsan összeállítottak ők is egy hadtápszekér-sort, amelyet néhány törökül jól tudó magyar huszár vezetett, s ezek 1598. március 28-án éjjel sürgős bebocsátást kértek a várba, mondván, hogy a gyaurok üldözik őket. A török védők leengedték a felvonóhidat, s a bevonuló huszárok petárdával felrobbantották a Fehérvári-kaput, amelyen keresztül aztán Pálffy Miklós katonái azonnal betódultak, és hajnalig tartó utcai harcban lemészárolták a védőket.

Franz Hogenberg: Győr 1598-as bevétele (1653)

Győr visszafoglalásának majdnem akkora visszhangja volt a keresztény világban, mint száz évvel később Buda visszafoglalásának. Ünnepségeket, hálaadó szentmiséket tartottak, röplapokat nyomtattak Németalföldtől Itáliáig, érméken, festményeken örökítették meg az eseményt.

II. Rudolf császár emlékérme Győr visszafoglalására, a nürnbergi Valentin Malertől

Hans von Aachen: Győr visszafoglalásának allegóriája, 1603-1604 (a tizenötéves háború sikereinek szentelt sorozatból)

És hogy az örömhír az egyszerű néphez is eljusson, II. Rudolf császár április 25-én császári pátenst (nyílt parancsot) adott ki, hogy országszerte állítsanak fel – vagy állítsanak helyre – útmenti fogadalmi kereszteket és képoszlopokat azzal a szöveggel:

Sag Gott dem Herrn Lob und Danck
dass Raab wieder kommen in der Christen Handt,
den Neun und zwainzigsten Martii im 1598 – Jahr.

 

Adj hálát és mondj köszönetet az Úrnak,
hogy Győr ismét keresztény kézre került
1598. március 29-én.

Az eredeti pátens „ledőlt vagy gonosz emberek és képrombolók által ledöntött” keresztekről és oszlopokról beszél, úgyhogy a rendelet ellenreformációs intézkedésnek is tekinthető. Ezek a „Raaberkreuz”-ok ma is nagy számban állnak Ausztria-szerte.

A két fővezért, Adolf von Schwarzenberget és Pálffy Miklóst pedig hercegi rangra emelte. De Schwarzenbergnek egyúttal új címert is adott: egy hollót (Rabe), amely Győr (Raab) elesett török védőjéből lakomázik. Ezt a német szójátékon alapuló címert látjuk a hlubokái várban is, az udvari domborművektől a várkapu kilincséig.

És hogy a már eleve bizarr ikonográfia még egy szó szerint kísérteties csavart is kapjon, a hollós címert egy másik Schwarzenberg-birtokon is megtaláljuk, a sedleci ciszterci kolostor csontházában. A kolostor temetőjébe még II. Ottokár hozatott egy rakomány földet a Golgotáról, s ettől fogva aki csak tudott, ide temetkezett. A kolostor csontházában körülbelül 70 ezer csont gyűlt össze 1870-ig, amikor a Schwarzenbergek felkérték František Rint fafaragó és ácsmestert, hogy rakja rendbe őket.

Rint nem tudott ellenállni a művészet imperatívuszának, s puszta rendrakás helyett új életet lehelt a csontokba, számos művészi kompozíciót alkotva belőlük, elsősorban a bejárat fölött függő Schwarzenberg-címert, amelyen az immár csontvázzá nemesült holló egy koponya szemüregében vájkál à la recherche du temps perdu.

Add comment