– írta emlékirataiban James Abbe, és ő csak tudta: he shot them all, Francótól Mussolinin és Hitleren át Sztálinig.
Abbe 1883-ban született Amerikában, s fiatal korától kezdve színészfotózásra specializálódott Hollywoodban. A 20-as években települt át Párizsba, ahol ugyancsak a színház világát fotózta. Első moszkvai útjának célja is az orosz színházi élet bemutatása volt az amerikai képeslapok számára.
Közben egyre inkább igyekezett dokumentumfotósként is érvényesülni: a 30-as években jó sorozatokat készít majd a nácik felemelkedéséről és a spanyol polgárháborúról is. „Fotózd le nekem Hitlert, amint kilép a zsinagógából,” tréfált vele az egyik nagy berlini lap szerkesztője, „aztán eredj Moszkvába, és fotózd le Sztálint a Kremlben, na akkor elhiszem, hogy nagy fotós vagy.” „Rendben,” válaszolta Abbe, „ha megengeded, Sztálinnal kezdem.”
A moszkvai szálloda ablakából jó kilátás nyílt a Kremlre, a folyó túloldalán, alig néhány száz méterre, mégis irdatlan hosszúnak tűnt az út. Walter Duranty, a New York Times moszkvai irodának igazgatója – a sztálini politika amerikai szócsöve, aki később majd az ukrajnai éhínség tagadásával válik híressé – kelletlenül fogadta. „Mivel kereste a kenyerét, mielőtt Sztálin fotózásából kívánt volna megélni?” Abbe röviden vázolta addigi pályafutását. „Nem tudna visszatérni a korábbi munkájához?” zárta rövidre a beszélgetést Duranty.
Abbe valószínűleg vissza is tért volna, mégpedig üres kézzel, ha a Berliner Tageblatt épp ekkor fel nem röppent egy kacsát Sztálin súlyos betegségéről és közeli haláláról. Abbe az újsággal a kezében a szovjet külügyminisztériumba sietett. „Közölhetnek maguk száz szovjet fotót is Sztálinról a hír cáfolatára, úgyis mindenki bolsevik trükknek tartja majd. De ha egy amerikai fotózná le…”
A Kremlben tetszéssel fogadták az ötletet. 1932. április 13-án Abbe a külügyminisztérium munkatársa, Heinz Neumann kíséretében számos kordonon, őrségen, motozáson átesve végül ott állt a vozsgy irodájában. „Gyerünk, gyerünk,” morogta Sztálin. „Öt percem van magára.” A szakmai önérzetében sértett Abbe lendületesen vágott vissza: „Csak öt perc arról az emberről, aki ötéves tervvel iparosította az országot?” Sztálinnak tetszett a válasz, és tíz percre emelte a határt, amiből végül is huszonöt lett.
Az egyedülálló eredmény nevet szerzett Abbe-nek nemcsak Nyugaton, de a Szovjetunióban is. Egy év múlva beválasztották azoknak a „baráti külföldieknek” a bizottságába, akiket meghívtak a Don mellé, hogy tanúsítsák: nem láttak kényszermunkát. „Nem is láttunk,” erősítette meg sok évvel később Abbe. „Mihelyst bármi hasonló közelébe értünk, jó erősen becsuktuk a szemünket.” De ennyi lojalitás sem volt elég: Abbe-et tiltott helyen való fotózásért utasították ki az országból. Képeit egy évvel később adta ki New Yorkban I Photographed Russia címmel. A kötet nyolcvan képéből hatvanhárom az elmúlt napokban került fel az orosz netre. Az ott mellékelt aláírásokkal együtt közöljük őket. Ezek minden bizonnyal Abbe saját aláírásai, amelyeket angolból oroszra fordítottak, s mi fordítjuk vissza őket oroszból angolra, illetve magyarra. Ha valakinek megvan az eredeti, segítsen rajtunk.
Abbe 1883-ban született Amerikában, s fiatal korától kezdve színészfotózásra specializálódott Hollywoodban. A 20-as években települt át Párizsba, ahol ugyancsak a színház világát fotózta. Első moszkvai útjának célja is az orosz színházi élet bemutatása volt az amerikai képeslapok számára.
Közben egyre inkább igyekezett dokumentumfotósként is érvényesülni: a 30-as években jó sorozatokat készít majd a nácik felemelkedéséről és a spanyol polgárháborúról is. „Fotózd le nekem Hitlert, amint kilép a zsinagógából,” tréfált vele az egyik nagy berlini lap szerkesztője, „aztán eredj Moszkvába, és fotózd le Sztálint a Kremlben, na akkor elhiszem, hogy nagy fotós vagy.” „Rendben,” válaszolta Abbe, „ha megengeded, Sztálinnal kezdem.”
A moszkvai szálloda ablakából jó kilátás nyílt a Kremlre, a folyó túloldalán, alig néhány száz méterre, mégis irdatlan hosszúnak tűnt az út. Walter Duranty, a New York Times moszkvai irodának igazgatója – a sztálini politika amerikai szócsöve, aki később majd az ukrajnai éhínség tagadásával válik híressé – kelletlenül fogadta. „Mivel kereste a kenyerét, mielőtt Sztálin fotózásából kívánt volna megélni?” Abbe röviden vázolta addigi pályafutását. „Nem tudna visszatérni a korábbi munkájához?” zárta rövidre a beszélgetést Duranty.
Abbe valószínűleg vissza is tért volna, mégpedig üres kézzel, ha a Berliner Tageblatt épp ekkor fel nem röppent egy kacsát Sztálin súlyos betegségéről és közeli haláláról. Abbe az újsággal a kezében a szovjet külügyminisztériumba sietett. „Közölhetnek maguk száz szovjet fotót is Sztálinról a hír cáfolatára, úgyis mindenki bolsevik trükknek tartja majd. De ha egy amerikai fotózná le…”
A Kremlben tetszéssel fogadták az ötletet. 1932. április 13-án Abbe a külügyminisztérium munkatársa, Heinz Neumann kíséretében számos kordonon, őrségen, motozáson átesve végül ott állt a vozsgy irodájában. „Gyerünk, gyerünk,” morogta Sztálin. „Öt percem van magára.” A szakmai önérzetében sértett Abbe lendületesen vágott vissza: „Csak öt perc arról az emberről, aki ötéves tervvel iparosította az országot?” Sztálinnak tetszett a válasz, és tíz percre emelte a határt, amiből végül is huszonöt lett.
Az egyedülálló eredmény nevet szerzett Abbe-nek nemcsak Nyugaton, de a Szovjetunióban is. Egy év múlva beválasztották azoknak a „baráti külföldieknek” a bizottságába, akiket meghívtak a Don mellé, hogy tanúsítsák: nem láttak kényszermunkát. „Nem is láttunk,” erősítette meg sok évvel később Abbe. „Mihelyst bármi hasonló közelébe értünk, jó erősen becsuktuk a szemünket.” De ennyi lojalitás sem volt elég: Abbe-et tiltott helyen való fotózásért utasították ki az országból. Képeit egy évvel később adta ki New Yorkban I Photographed Russia címmel. A kötet nyolcvan képéből hatvanhárom az elmúlt napokban került fel az orosz netre. Az ott mellékelt aláírásokkal együtt közöljük őket. Ezek minden bizonnyal Abbe saját aláírásai, amelyeket angolból oroszra fordítottak, s mi fordítjuk vissza őket oroszból angolra, illetve magyarra. Ha valakinek megvan az eredeti, segítsen rajtunk.
Add comment