Vyšší Brodban, az 1259-ben alapított Szent Bertalan plébániatemplom temetőjében különös sír áll: egy egyszerű beton síremlék, vörös csillaggal és arany sarló-kalapáccsal, alatta aranyozott felirattal: I. S. Kutčerenko, ruský hrdina (orosz hős).
A szovjet katonai nyilvántartások szerint 1913-ban vagy 1914-ben született Ivan Sztyepanovics Kucserenko szovjet főhadnagy történetét a csehországi katonai emlékhelyeket kutató Spolek pro vojenská pietní místa szervezet derítette fel.
Valamikor 1941-42 táján eshetett német fogságba a német keleti fronton. A 4889-XIII D fogolyszámot kapta, ami azt jelentette, hogy a nürnbergi katonai körzethez (Wehrkreis XIII) tartozó Stalag XIII-ben (Nürnberg-Langwasser) regisztrálták. Ezt a tábort közvetlenül a náci pártgyűlések színhelyén (Reichsparteitagsgelände) építették fel, eredetileg internálótábornak, majd 1939-től lengyel és francia hadifoglyok táborának. A Szovjetunió lerohanása után ide szállították az első szovjet hadifoglyokat is, akikkel különösen kegyetlenül bántak; napi fejadagjuk 300 gramm kenyér és 250 gramm burgonya volt. A csúcsidőszakban a foglyok száma elérte a 150 ezret.
Lengyel hadifoglyok állítják fel a Stalag XIII drótkerítését
A munkaképes foglyokat külső munkaszázadokba szervezték. Így került Kucserenko is a megszállt Csehországba kényszermunkára. Innen szökött meg 1944 tavaszán, s kelet felé igyekezett, hogy csatlakozzék az előrenyomuló szovjet csapatokhoz. Lahrenbecher német falu (csehül Mlýnec) határában, az erdő szélén látta meg őt a helyi náci pártvezető cselédlánya, aki azonnal szólt gazdájának, ő pedig a szomszéd család fiának, a frontról szabadságra hazatért Fritz Haidernek. Ez utóbbi kiment a helyszínre, felkutatta a szökevényt, és rálőtt. A kiérkező német egység a sebesültet a vyšší brodi Dutschek orvoshoz szállította, de az már nem tudott segíteni rajta. 1944. június 19-én temették el a helyi temetőben.
(Így utólag, a Szovjetunióba élve visszatért hadifoglyok sorsának ismeretében talán jobban járt ezzel a gyors halállal, mint a hadifoglyokra mint a Nyugatot megtapasztalt megbízhatatlanokra váró hosszú és gyötrelmes halállal a Gulágon.)
Fritz Haider 1945 tavaszán tért vissza a háborúból, s a szomszédos osztrák Althut községben rejtőzött. Itt tartóztatta le egy cseh katonai egység, akik České Budějovicébe szállították kényszermunkára (romeltakarításra, sok más cseh-német polgárral együtt). További sorsa ismeretlen. A csak 1945 őszén felálló helyi népbíróságok anyagában nincs nyoma. Nagyon valószínű, hogy már korábban kivégezték.
Mivel Kucserenkót Lahrenbecher/Mlýnec határában lőtték le, a megérkező Vörös Hadsereg és a cseh Új Forradalmi Gárda a falu 87 lakóját kollektíven bűnösöknek tekintette, és különösen kegyetlenül bántak velük. Sokat közülük a „némettelenítés” első, divoký odsunnak („vad elűzés”) nevezett önkényes szakaszában öltek meg vagy vittek kényszermunkára. A túlélőket a Beneš-dekrétumok alapján 1946 januárjában terelték a kaplicei gyűjtőtáborba, majd szállították el az amerikaiak által ellenőrzött bajor területre. A falu házait és malmát (amelyre a cseh név is utal) az 1950-es években dózerolták el. Ma Mlýnec lakatlan kataszteri terület Vyšší Brod közigazgatási határain belül.
Lahrenbecher/Mlýnec egy 1928 előtti felvételen. Előtérben a Pekelnek is nevezett Woisetschläger-ház. Távolabb a kép bal szélén a Jagerhof, ahol Johann Haider családja, benne Fritz Haider is élt. Mellette Lembauer háza, aki 1938-1945 között a helyi náci pártvezető volt. Jobbra lent a fehér ház a malom, ahol a Hable-család élt. A kép közepén kicsi fehér kápolna. A Zaniklé obce (Eltűnt települések) szájtról.
A falu az első osztrák katonai felmérésen (1764-1768)
A falu és környéke az első osztrák katonai felmérésen (fent) és ma az Openstreetmapen (lent). A szelvényen ábrázolt egykori húsz faluból ma csak kettő áll. Mlýnec helyén egy 1950-es években épült, de azóta szintén megsemmisült határőrlaktanya körvonalai láthatók.
Add comment