Az alábbi öt metszet a francia forradalom 1789 és 1795 közötti időszakából származik.
Marco Beasley, Accordone – Marcia delle truppe Sanfediste. A Fra Diavolo: La musica nelle strade del Regno di Napoli (2010) CD-ről
A La Carmagnole ellenforradalmi változata, amelyet 1799-ben énekeltek a sanfedisták, a nápolyi köztársaság ellen az egyház támogatásával felkelő parasztok és a hozzájuk csatlakozó banditák. A mozgalom Calabriából indult Ruffo bíboros vezetésével, s több helyen franciaellenes felkelést robbantott ki.
A forradalmárok létrehozták „a szabad szó társaságait”. Ez az enigmatikus metszet(1790) egy ilyen klub színpadát ábrázolja. A színészek a rendszert – elsősorban
a király kétszínűségét – gúnyoló élőképet mutatnak be (ezért az ApCsel 23
utalása a képmutató Szanhedrinre), ahol a király az egyházat jelképező,
s az alkotmányt fejjel lefelé tartó pap támogatásával kötélen táncol.
A színpadon táncoló figurák valószínűleg álarcos arisztokraták.
A zenekart egy jól öltözött nő, talán Théroigne de Méricourt
vezényli két hivatalnok segítségével. Az elbűvölt
közönség megfejtésre vár.
1792-től a forradalmat követő belső és külső háborúk a francia új, „patkányirtó” figurájátteremtették meg, legalábbis a forradalmi propagandában.
1793-ban az ördög már megcsömörlött a túlságosan sok felfalt sansculotte-től.Figurája, úgy tűnik, a mérsékelt frakció jelképe, amely megpróbált felül-
kerekedni a szélsőségeseken, ám eredménytelenül, minthogy ezek
az ördögnél is erősebbek. Az alul-felül kiokádott sansculotte-ok
a „Société des Frères et Amis”-ba – a Testvérek és Barátok
Társaságába –, a Nagy Terror egyik szélsőbal klubjába
menekülnek. A háttérben szekér várakozik, hogy
az elítélteket a guillotine-re szállítsa, amelyet
az ördög okádás közben felborított.
Ezen a Terror utáni metszeten egy Robespierre-párti jakobinus fraternizál a Viszály megszemélyesítésével egy égő falu romjain.





Add comment