Olienában a húsvét vasárnap alaphangját a fiatal férfiak adják meg, az egykori banditák unokái és dédunokái, sőt újabban nők is, akik már kora reggeltől kezdve folyamatosan tüzelnek a háztetőkről. Amerre járunk odalent, folyamatosan hull a fejünkre az ólom, a sörét, a töltényhüvely.Oliena, Vadnyugat. Lloyd Dunn felvétele, 2016. március 27.
A Szent Ferenc-templomból elindul a körmenet Szűz Mária szobrával, aki fiát keresve bejárja az óváros utcáit. Közben
a Szent Kereszt-templomban többszólamú szárd népénekek közepette feldíszítik a feltámadt Krisztus szobrát, s egy másik körmenet is megindul a templom elől a főtér felé.
Visszafordulok a Szent Kereszt-templomhoz egy felvételért az üresen maradt térről. Fiatal nő áll kötényben a sarkon, izgatottan néz ide-oda. „Elment már a Krisztus?” „Öt perce.” „Ó, Madonna. Minden évben lekésem.”
A főtéren, rozmaringágakkal telehintett útvonalon egymás felé közeledik a két menet. Létrejön a találkozás, a s’incontru, amely az egész ünnepnek nevet ad. Krisztus meghajol anyja előtt, a szárd férfiak a Szűz Máriát hordozó szárd nők előtt. Utána minden résztvevő, s a népviseletbe öltözött egész közönség kettős sorban vonul a Szent Ignác-templomba a húsvéti nagymisére. A főutcán minden bár kirakta már az asztalokat-székeket. A helybéliek – s velük együtt mi is – helyről helyre járnak, kóstolgatják az ilyekor ingyen kínált mandulás süteményt. Barátok találkoznak, csoportok sűrűsödnek és oszlanak szét, színes madárrajokként kavarognak a város madárházának labirintusában.
Add comment