Apám Odüsszeiája

A nagybetű szándékos. Apám ma lenne 103 éves. Kisbetűs odüsszeiája volt elég: amikor gyalog hazaszökött a frontról, vagy hogy szükségből vándor építésvezetőként járta az országot, úgyhogy szinte mind a tízen más-más városban születtünk.

De most a nagybetűs Odüsszeiáról akarok írni, amelyhez, az előzőktől talán nem függetlenül, személyes viszonya volt. A görög nyelvet és filozófiát jelentette számára, amelyet annyira szeretett, de amelyre a gimnázium és egyetem után a sok kis Télemakhosz és a sokféle küklópsz oly kevés időt hagyott neki.

De az Odüsszeia és a görög nyelv szeretetét átadta nekem. Ez volt az első könyv, amelyet ötévesen olvastam, s aztán testvéreim rendszeresen vizsgáztattak a szereplők neveiből és viszonyaiból. Gyakran szavalta a prológust, és elemezte az ógörög szavakat, s örömmel figyelte, ahogy tovább olvasom az eposzt és tanulom a nyelvet.

Ha már Akhilleusz niceai koporsója kapcsán idéztem az Íliász prológusát, hadd idézzem fel itt az Odüsszeia prológusát is, úgy, ahogy apám elemezte volna.

1 Ἄνδρα μοι ἔννεπε, Μοῦσα, πολύτροπον, ὃς μάλα πολλὰ
2 πλάγχθη, ἐπεὶ Τροίης ἱερὸν πτολίεθρον ἔπερσεν·
3 πολλῶν δ’ ἀνθρώπων ἴδεν ἄστεα καὶ νόον ἔγνω,
4 πολλὰ δ’ ὅ γ’ ἐν πόντῳ πάθεν ἄλγεα ὃν κατὰ θυμόν,
5 ἀρνύμενος ἥν τε ψυχὴν καὶ νόστον ἑταίρων.
6 ἀλλ’ οὐδ’ ὣς ἑτάρους ἐρρύσατο, ἱέμενός περ·
7 αὐτῶν γὰρ σφετέρῃσιν ἀτασθαλίῃσιν ὄλοντο,
8 νήπιοι, οἳ κατὰ βοῦς Ὑπερίονος Ἠελίοιο ἤσθιον·

1. Ἄνδρα – férfit μοι – nekem ἔννεπε – beszéld el Μοῦσα – ó, Múzsa πολύτροπον – sokfordulatú, sokféleképpen leleményes, sokat bolyongó (lásd alább) ὃς – aki μάλα – nagyon πολλά – sokat Férfiről beszélj nekem, Múzsa, a sokfordulatúról, aki nagyon sokat…		2. πλάγχθη – bolyongott, hányódott ἐπεί – miután Τροίης – Trója ἱερόν – szent πτολίεθρον – fellegvárát, városát ἔπερσεν – feldúlta …bolyongott, miután Trója szent városát elpusztította.
3. πολλῶν – sok ἀνθρώπων – embernek ἴδεν – látta ἄστεα – városait καί – és νόον – értelmét, gondolkodását, lelkületét ἔγνω – megismerte Látta sok ember városait, és megismerte gondolkodásukat.		4. πολλά – sokat δ’ – pedig ὅ γ’ – ő bizony ἐν πόντῳ – a tengeren πάθεν – elszenvedett ἄλγεα – fájdalmakat ὃν κατά θυμόν – saját lelkében A tengeren pedig sok fájdalmat szenvedett el lelkében,
5. ἀρνύμενος – igyekezve megszerezni, megmenteni ἥν τε ψυχήν – saját életét καί – és νόστον – hazatérését ἑταίρων – társainak miközben próbálta megmenteni saját életét és társainak hazatérését.		6. ἀλλ’ – de οὐδ’ ὣς – még így sem ἑτάρους – társait ἐρρύσατο – mentette meg ἱέμενός περ – bármennyire is törekedett rá De még így sem menthette meg társait, bár nagyon akarta.
7. αὐτῶν γάρ – mert ők maguk σφετέρῃσιν – saját ἀτασθαλίῃσιν – esztelen vakmerőségük, bűnös oktalanságuk miatt ὄλοντο – elpusztultak Mert elpusztultak saját bűnös oktalanságuk miatt		8. νήπιοι – balgák, ostobák οἳ – akik κατά … ἤσθιον – felfalták βοῦς – a marhákat Ὑπερίονος – Hyperión fiának Ἠελίοιο – Héliosznak az ostobák, akik felfalták Héliosznak, Hyperión fiának marháit.

• Ἄνδρα – Az Íliász első szava: Μῆνιν, haragot. Az Odüsszeiáé: Ἄνδρα, férfit. Az Íliász központjában Akhilleusz haragja áll és annak következményei. Az Odüsszeiában egy emberi élet, tapasztalat és hazatérés története.

• πολύτροπον – talán Homérosz legismertebb jelzője. Szó szerint: „sok irányba forduló, sokféleképpen alkalmazkodó, sokat bolyongó, leleményes, ravasz”, minthogy a τρόπος „irányt, módot, viselkedést, jellemet” egyaránt jelent. Nem egyszerűen „sokfele bolygó”, mint a Devecseri-fordításban, hanem önnön lelkében is sok úton járó és másokkal is sokféle arcú. „Minden hájjal megkent”-nek is fordíthatnánk. Ez az egyetlen jelző az egész eposz kulcsszava.

Érdekes, hogy Homérosz ezzel és nem az „erős, bátor, gyorslábú” stb. jelzőkkel határozza meg Odüsszeuszt. A πολύτροπος már az első sorban elválasztja őt Akhilleusztól. Akhilleusz az erejével győz, Odüsszeusz az értelmével.

• πλάγχθη – a πλάζω, „eltévedni, bolyongani, sodródni” igéből, amelyben benne van az egyenes út elvesztése. Nem egyszerű utazás, hanem fizikai és egyben lelki bolyongás is. Az egész eposz erről szól. Nem csak arról, hogyan jut haza, hanem hogyan talál vissza önmagához.

• νόον ἔγνω – Nem pusztán azt jelenti, „megismerte gondolataikat”, hanem sokkal inkább mentalitásukat, kultúrájukat, világképüket. Odüsszeusz nem turista, hanem antropológus. Diplomata. Nyelvész. Pszichológus. Uralkodó.

• ἄλγεα – „fájdalmak”. Nem pusztán testi fájdalom, hanem minden veszteség: a honvágy, gyász, félelem, magány, reménytelenség. Ezek Odüsszeusz legfontosabb tanítói.

• νόστος – jelentése: hazatérés. Ebből származik a „nosztalgia”, szó szerint „az otthon utáni fájdalom”.

• ἀτασθαλία – Ez az egész Odüsszeia egyik erkölcsi kulcsszava. Nem egyszerűen „ostobaság, bűn, vakmerőség”, hanem tudatos, gőgös oktalanság, amikor valaki tudja, hogy rosszat tesz, mégis megteszi. Erkölcsi felelőtlenség. Ez a fogalom később a görög tragédiák egyik alapfogalma lesz. Az istenek büntetnek, de előtte az emberek hibáznak: megsértik azt a határt, amelyet az istenek jelöltek ki. Az eposz erkölcsi világában ez olyan vétek, amely szükségszerűen maga után vonja a pusztulást.

Ez a nyolc sor szinte teljes tartalmi összefoglalása, tömör programnyilatkozata az Odüsszeiának:

• a főhős: Odüsszeusz;
• a téma: a νόστος (hazatalálás);
• a hős jellemzője: πολύτροπος;
• a cselekmény tere: a tenger és az idegen népek világa;
• a központi motívum: a szenvedés mint a tapasztalatszerzés ára;
• az erkölcsi tanulság: az ember pusztulását elsősorban saját ἀτασθαλία-ja („esztelen vakmerőség, bűnös oktalanság”) okozza.

Ha már nemrég a görög líráról írtam, álljon itt ez a videó, amelyen Doug Metzger görög lírán kísérve, homéroszi – azaz erazmusi – görög kiejtéssel adja elő az Odüsszeia fenti prológusát. A dallam rekonstruált, egyáltalán nem biztos, hogy hasonlít a görög bárdok eredeti dallamaihoz. És hát az előadó is kicsit ripacs. De legalább hallhatjuk és párhuzamosan olvashatjuk a szöveget és fordítását.

És ha már egy posztban említem a két prológust, érdemes felidézni, hogy Odüsszeusz és Akhilleusz mindkét eposzban találkozik egymással egy fontos ponton. Az első találkozást az Íliászban már láttuk az Akhilleusz-koporsón, s ezt ábrázolja ez az athéni ún. Caylus-mester műhelyéből, Kr.e. 520-510 közöttről származó váza is a leccei múzeumban. Az Odüsszeiában pedig az alvilágban találkoznak újra.

Ugyanitt, Leccében találtam rá a klasszika-filológus és regényíró Matteo Nucci Achille e Odisseo. La ferocia e l’inganno (Akhilleusz és Odüsszeusz. A vadság és a rászedés, 2020) című könyvére, amely azt mutatja be, hogy az eposzok igazi ellentétpárja nem a görög Akhilleusz és a trójai Hektór, hanem az egyazon oldalon küzdő Akhilleusz és Odüsszeusz, akik a létezés, az igazság és az idő két teljesen ellentétes megélési módját képviselik:

• Akhilleusz a jelen pillanatot éli meg teljes intenzitással, az ösztönt, a tiszta indulatot, a megfékezhetetlen belső tüzet. Cselekedetei a kimondott, tiszta igazságon alapulnak, elutasítva a taktikázást, nem törődve a következményekkel.

• Odüsszeusz a hajlékony intelligencia (μῆτις), az óvatosság, a stratégia mintaképe. Tud várni, tűrni, meghajolni a körülmények előtt a végső cél érdekében. Míg Akhilleusz a jelenre, Odüsszeusz folyton a jövőre koncentrál.

Akhilleusz ezt a magatartást megveti. Ahogy az Íliász 9.312-313-ban kijelenti:

„mert gyűlölöm, akár a Hádész kapuját, azt, aki mást mond szájával és mást rejt szívében”

A könyv egyik legfontosabb csúcspontja az alvilági találkozás elemzése. Ez mutatja meg a legnyersebben a két hős életfilozófiájának végső ütközését és az időhöz való viszonyuk tragikumát.

Odüsszeusz megpróbálja Akhilleuszt a földi logikával megvigasztalni: emlékezteti rá, hogy életében a görögök szinte istenként tisztelték, most pedig a holtak hatalmas uralkodója odaát. Odüsszeusz a hírnevet és a jövőbeli dicsőséget nézi. Akhilleusz azonban dühösen és keserűen elutasítja Odüsszeusz vigasztalását a világirodalom egyik leghíresebb mondatával:

„Inkább lennék napszámos egy szegény ember földjén a nap világán, mint az elenyészett holtak királya az Alvilágban.”

Akhilleusz itt sem szépíti a szavait: a maga nyers igazságát vágja Odüsszeusz képébe. Akhilleusz, aki a jelent választja a jövő helyett, a halálban jön rá, hogy a dicsőség (a jövő) nem pótolhatja a hús-vér létezés egyetlen pillanatát (a jelent) sem. És ezzel megerősíti Odüsszeusz, a nagy túlélő álláspontját, aki bármi áron, akár megalázva, koldusnak álcázva is, de élve akar hazajutnia Ithakába.

Homérosz – és Nucci – nem ítéli el és nem tartja jobbnak az egyik álláspontot sem. Csupán felmutatják, mint két gyökeresen más hozzáállást az élethez, kulturális képzetvilágunk két egymással szemben és harcban álló archetípusát.