A könyvmoly apoteózisa

A régi könyvekben lévő „idegen anyagok” külön pirosbetűs fejezetet érdemelnének a bibliofília nagy enciklopédiájában. Addig is, amíg ezt meg nem írják, az előző bejegyzés könyvtáblába épített zarándokszakálla után ide kívánkozik egy korábbi felfedezésünk. Erről ugyan annak idején már beszámoltunk a Studiolum „szakmai blogjában”, a spanyol nyelvű Mesa revueltá-ban, de végre itt az apropó, hogy a Wang folyó magyar olvasóinak is bemutathassuk.


Nemrégiben különös élményem volt. Petrus Canisius Opus Catechisticum sive De Summa Doctrinae Christianae művének 1586-os kölni kiadását (katalógusszám: 542.863) kértem ki a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában, s ahogy a kötet megérkezett, az első dolog, amely felkeltette a figyelmemet, olyasvalami volt, amelyet leginkább a könyv lapjai közül függő pápai bullaként lehetne jellemezni:


De akármennyire nagy tekintélyű volt is Canisius Catechismus-a a maga idejében, ez a függelék mégsem pápai bulla volt. Körirata azt hirdette enyhén archaizáló helyesírással:



Vajon egy rendkívül lelkiismeretes restaurátor opus magnuma volt ez a rendkívüli természethistóriai gyűjtemény? Valamely übertriebener Antiquargeist kiáradása? A zoohistória fanatikusáé avant la lettre? Annyi bizonyos, hogy a kommunizmus delelőjén olcsó áru volt az idő, s a dolgozó megengedhette magának, hogy addet limam, azaz hosszan elbíbelődhessen egy könyvkötés minden apró részletével.

Az egyetlen zavarbaejtő körülmény a bulla első évszáma, mely e késő reneszánsz rovarok első sírbatételének időpontját jelzi tetemeik 1962-es transzlációja előtt. Ez az évszám ugyanis 1574, amely tizenkét évvel megelőzi e Catechismus kinyomtatását. Vajon egy másik kötetből helyezték át e-rovarokat e-könyvbe? Eredetileg egy korábbi mű sírboltja borult föléjük, ám a restaurátor méltóbbnak ítélte, hogy e nagy tekintélyű Catechismus védelmében kecsegtetőbb kilátásokkal nézzenek a dies irae elébe? Avagy ennyire nem számított az idő a kommunizmus delelőjén?