Atlantisz

Napjainkban az utazóközönség túlnyomó része csupán jobb híján választja célpontnak Szombathelyet, s onnan gyalogszerrel folytatja tovább útját, de nekem ma tényleg Szombathelyen volna találkozóm. A kelenföldi pályaudvar minden kijelzőjét, sőt óráját is elsötétítették, mint megszállás idején, nehogy illetéktelenek információhoz jussanak a vonatok mozgásáról. „A 10:11-es intercityre kérek jegyet.” „Sajnos már minden jegy elfogyott másodosztályra, és első osztályra… nézem… első osztályra is minden jegy elfogyott. Esetleg válasszon másik vonatot.” „Úgy érti, későbbit?” „Hát igen. Megy egy 10:37-kor Székesfehérváron át Szombathelyre, meg valamivel később Győrön át is.” „És gondolja, ezeken lesz hely?” „Hát azt gondolom, igen, ezek a Déliből indulnak, nem a Keletiből.” „És melyiket javasolja?” „Hát nem is tudom. A székesfehérvári lassabb, meg Ajka és Boba között pályakarbantartás van, ott át kell szállni buszra, aztán megint vissza a vonatra. De Győr felé meg végig gyalogolnak a sínek között.”