Add comment

A témával a Történelmi Szemle 2005/1-2. száma foglalkozik

Lásd: https://tti.abtk.hu/images/kiadvanyok/folyoiratok/tsz/tsz2005-1-2/069-08...

Németh László „Degré Alajos miniszteri biztosi tevékenysége a székely szombatosok ügyében, 1941–1944” című munkája, azt mutatja be, hogyan próbálta a magyar igazságügyi közigazgatás jogilag rendezni az erdélyi szombatosok helyzetét a zsidótörvények korszakában.
Degré Alajos jogászi és jogtörténészi karriert futott be, a harmincas évekre az igazságügyi minisztérium egyik fontos tisztviselője lett. 1941-ben bízták meg az erdélyi szombatosok származásának igazolásával kapcsolatos ügyekkel. A háttér az volt, hogy a második zsidótörvény alkalmazásakor felmerült: miként kell jogilag kezelni azokat az embereket, akik vallásuk szerint zsidók voltak, de etnikai-származási értelemben székely magyarok.
A 19. század végén a bözödújfalusi szombatosok jelentős része hivatalosan is áttért az izraelita vallásra, mert így szabadabban gyakorolhatták hitüket. Zsinagógát építettek, és részben összeházasodtak más zsidó családokkal is, ugyanakkor sokuk továbbra is székely eredetűnek tekintette magát. Ez a kettős identitás okozott később súlyos jogi problémát.
A magyar állam 1941 után külön kategóriát próbált létrehozni az „erdélyi szombatosok” számára. A jogalkotók úgy érveltek, hogy azok a személyek, akik eredetileg nem zsidó származású székelyek voltak, csak vallási okból tértek át az izraelita hitre, ezért nem kellene rájuk teljes egészében alkalmazni a zsidótörvényeket. Emiatt külön rendeletek és tanúsítványok születtek, amelyekkel bizonyítani lehetett a „nem zsidó származást”. Degré feladata ezeknek az ügyeknek az elbírálása és a bizonyítás megszervezése volt.
A bizonyítás rendkívül nehéz volt. Sok anyakönyv hiányzott, a családok neveket változtattak, és a szombatos közösségek története bonyolult volt. A minisztérium levéltári, egyházi és helytörténeti kutatásokat végzett, hogy eldöntse, ki számít „származásilag” zsidónak. A tanulmányból az derül ki, hogy Degré és néhány minisztériumi tisztviselő valóban próbált jogi védelmet biztosítani ezeknek az embereknek, legalább részben enyhítve a zsidótörvények következményeit.
A cikk ugyanakkor világossá teszi, hogy ez a jogi védelem 1944-ben összeomlott. A német megszállás után a korábbi különbségtételek elvesztették jelentőségüket, és az erdélyi szombatosok nagy része ugyanúgy üldöztetés alá került, mint a többi zsidó közösség.

Lásd még a transindex cikkét a témában: https://itthon.transindex.adatbank.ro/?cikk=11711&a_szekely_szombatosok_...

E szerint több esetben is előfordult, hogy Degre Alajos tanúsítványait
a közigazgatási hatóságok nem fogadták el,s megkérdőjelezték annak hatályos voltát is. Sőt, a helyi hatóságok – különösen Udvarhely és Maros-Torda megyében – a kiadott tanúsítványtól függetlenül kívánták ezen személyek zsidó vagy nem zsidó minőségét elbírálni. Ilyen körülmények között a bözödújfalusi szombatosok egy része a zsidókkal együtt gettóba került.

Rajtuk Ráduly István bözödújfalusi római katolikus plébános próbált segíteni. Vitte a Degrétől kapott tanúsítványokat igazolásul, hogy kimentse őket a gettóból. Elhitette a gettó német parancsnokával, hogy vannak olyan zsidók, akik magyarok. Továbbá, hogy van olyan magyar törvény, amely szerint ezek a magyar zsidók „nem zsidók” és jár nekik a tanúsítvány, hogy nem hurcolhatók gettóba vagy onnan hazaengedhetők.