Oroszország mindenkié

Kijev város és környéke összes zsidója (жид) köteles megjelenni 1941. szeptember 29-én, hétfőn reggel 8 órára a Melnyikova és Dokterivszkaja utca sarkán (a temető mellett). Hozzák magukkal irataikat, pénzt és értéktárgyakat, továbbá meleg ruhát, fehérneműt s.t.b. Aki a zsidók közül nem teljesíti ezt az utasítást és máshol találják meg, azt agyonlőjük. Aki a polgárok közül behatol az elhagyott zsidó lakásokba, és eltulajdonítja az ott hagyott holmit, agyonlőjük.

Moszkva város összes zsidója (еврей) és a nemzetiségi diaszpórák képviselői kötelesek megjelenni az Osztozsenka és a Lopuhinszkij pereulok sarkán (a múzeum mellett) az „Oroszország mindenkié” kiállítás megnyitásának napján. Hozzák magukkal dokumentumaikat, értéktárgyaikat és két napra való élelmet.

A baloldali hirdetmény 1941. szeptember 21-én, két nappal Kijev német elfoglalása után jelent meg Kijev falain. A felhívásra összegyűlt, és aznap délelőttől másnap estig a városszéli Babij Jar szakadékban folyamatosan kivégzett, közel harmincnégyezer kijevi zsidó sorsáról már írtunk, Johannes Hählének a mészárlás másnapján készült fényképeit is közölve.

A jobboldali hirdetmény a babij jari tömeggyilkosság hetvenedik évfordulója után néhány nappal, és a legnagyobb zsidó ünnep, Jom Kippur napján, tegnapelőtt, október 8-án jelent meg Moszkva belvárosának falain. A kiállítás, amelyre felhívnak, már augusztus 25-én megnyílt, úgyhogy az időpont megválasztása valószínűleg nem véletlen.


A Россия для всех – „Oroszország mindenkié” kiállítás valamennyi falát két orosz kortárs művész, Viktor Bondarenko és Dmitrij Gutov papír-graffitijei tapétázzák ki. Minden papíron az orosz történelem és kultúra egy-egy nagy neve áll, alatta pedig az, hogy egyik vagy mindkét szülője milyen nem-orosz nemzetiségű volt, a középkori fejedelmek finnugor, alán/oszét és kun szüleitől a kortárs orosz kultúra örmény, tatár vagy német származású képviselőiig.

A művészek nyilatkozata szerint a kiállítás célja, hogy a növekvő etnikai feszültségek légkörében a „tiszta fajú” Oroszország eszményképével szemben felmutassák annak a sok nemzetiség közös hozzájárulásából táplálkozó orosz kultúrának a képét, amelyre Oroszország büszke lehet.

A kiállítás ellenzői szerint ez egészen máshová helyezi a hangsúlyt, és azt hirdeti, hogy Oroszország csak ezekre az alkotókra lehet büszke, míg az oroszok csupán a bő inggel és a fütyülős vodkával járultak hozzá a kortárs orosz valósághoz. Ugyanakkor pedig elhallgatja azt, amit az átlagos moszkvai az etnikai feszültségek valódi okának érzékel: hogy a nagyvárosi bűnözés különféle formái elsősorban a nemzetiségekhez, mindenekelőtt a kaukázusi és közép-ázsiai első generációs bevándorlókhoz köthetőek.

A történelmet, úgy tűnik, minden szereplő jól ismeri, és gyakorlott fegyverként forgatja. Csak tanulni nem tanult belőle.