Halottak napja

Tóth Elemér zászlós Jászberénytől Bugyonnijig, 1942. október 21-től december 4-ig vezetett, eleddig ismeretlen naplójában – amelyet nemrég találtunk árverési anyagban, és amelyről szeretnénk még írni – november 2-i hétfői bejegyzésében többek között ezt olvassuk:


„Egész d. u. szabad volt, azt a kis szabadidőt felhasználva kimentünk a városba fényképezni. Lefényképeztük a volt ortodox templomot, amit a szovjet asztalos üzemmé alakított át. Valamikor nagyon szép épület lehetett, most romokban hever. Utunk két katonasír mellett megy el, a keresztfán rajta az acélsisak. Odamegyek és közelebbről megnézem, fejfájukon a következő felírást olvasom: az egyiken: itt nyugszik Kőszegi László m. kir. honv. gk. tiz. született 1912. VIII. 5-én, meghalt a hazáért 1942. X. 8-án. A másikon ez állt: itt nyugszik Nyolgas (sic!) Péter honvéd, született 1921. V. 27-én, meghalt 1942. IX. 27-én. Megállunk a sírnál, elmondunk egy Miatyánkot és megyünk tovább. Fél öt még csak, de máris sötétedik, sietünk haza.”

A tömör, de érzékenységről tanúskodó leíráshoz váratlanul egy kép is társul, id. Konok Tamás haditudósító ugyanott készült felvétele, akiről korábban már részletesen írtunk. A szűkszavú halotti nyilvántartással együtt pedig egy-egy történet mozaikdarabkái bontakoznak ki. Kőszegi László, civilben vajkészítő, lakhelye Budapest, Nagymező utca 62., alig néhány utcányira és alig több mint hét évtizednyire onnét, ahol a fenti napló először a kezünkbe került. Nyolcas Péter Jászladányból, foglalkozása ismeretlen. Mindketten „Budenyjban, a templom mellett” fekszenek.



Kőszegi László tizedes, Pázmánd (Fejér m.), 1912. VIII. 5. – Bugyonnij, 1942. VIII. 8. A halál oka: „kötelessége teljesítése közben vízbeesett és megfulladt”. Kartotékja a hadisír-nyilvántartóban


Nyolcas Péter műszaki szolgálatos, Jászladány (Szolnok m.), 1921. V. 27. – Bugyonnij, IX. 26., eltemetve 29-én, „Budenyj, templom mellett”. A halál oka: „gépkocsibaleset, koponyaalapi törés, tüdőgyulladás”. Kartotékja a hadisír-nyilvántartóban.